Kiközösítettek! Hogyan éltétek túl a sulis éveket?

Nagyon visszahúzódó vagyok. Tavaly volt egy lány az osztályban (a padtársam aki szintén ilyen volt), lehet, hogy keveset beszéltünk, de így is megértettük egymást. Aztán elköltöztek, azóta nincs senki, aki igazán barátkozna velem. Persze ezt már azóta tudtam hogy így lesz, amióta mondta, hogy költöznek, de nem tudtam hogy ennyire szar lesz (pedig már általánosban is én voltam a különc). 5 éves a suli, úgyhogy még 3,5 évet kellene kibírnom, de nem tudom, hogy hogy fogom.

Persze tudom, hogy bennem is van hiba, de ha akarnék se tudnék megváltozni, ilyen vagyok amióta anyum kipottyantott. Ezenkívül ugyan jól tanulok, de készségtárgyakban rossz vagyok, és nem vagyok valami nagy bulizós, ami ugye a mai fiataloknál azt jelenti, hogy nem is vagyok ember.

Bocs, hogy hosszú lett, pedig ezek még csak a sulis gondjaim...