Miért szorult belém ilyen sok empátia?

Nem magamat akarom fényezni, szimplán csak leírom, hogy miben nyilvánul meg a fent levő sorom. Vannak nekem állataim, hörcsögöket is tenyésztek. Ha valamelyik meghal (nálam kb 4-5 évig el szoktak élni), akkor hetekig rám jön a sírás minden percben, annyira hiányzik. Ha azt látom, hogy rosszul bánik a szomszéd a kutyájával, feljelentem. (Már vittek el miattam kutyát, mert sz.rban, húgyban volt), és volt idő, mikor nem jöttek ki a menhelyesek, ezért 2 éven át én etettem azt a kutyát, itthonról csontot, húst, parizert vittem neki. Itt a gyakorin is ha vita van, megpróbálom megérteni, hogy mitől alakulhatott ki, és megvédem olykor a másikat, mert utálom ha belekötnek valakibe. Ha megyek az utcán, és valaki kér tőlem pénzt, mert nincs neki (nálam sosincs pénz, mert nem hordok magamnál), ahányszor nemet mondok, mindig rossz kedvem lesz, hogy nem tudtam neki adni. És még napestig sorolhatnám, hogy mi b.ssza a lelkemet, mert rossz, hogy ilyen vagyok, mert folyton megbántanak. Miért születtem ilyennek? Miért nem tudnék önzőbb lenni egy kicsit? Talán akkor nem szenvednék olyan dolgok miatt, amik nem is a sajátjaim.