Miért nem tudok megalkudni egy átlagos élettel? Miért nem tudom elfogadni az életemet úgy, ahogy van és csak úgy élni, mint a többiek?
Tinédzser korom óta ez van. Nem tudtam elfogadni sosem, hogy annyi az élet, hogy elvégezzük az iskolákat, elkezdünk dolgozni, családot alapítunk, majd meghalunk.
Ez most közhelyesen hangzik, ezért kifejtem jobban, mire is gondolok.
Az emberek többsége éli az életét valamilyen módon, be lehet őket kategorizálni sztereotípiákba, le lehet bontani teljesen egyéni sorsokra is, de a többségükben közös, hogy nem agyalnak, nem az élet értelmét keresik, hanem cselekszenek.
A 8 általánost végzett segédmunkástól a 4. diplomájának mesterszakját végező nyugati multicég felsővezetésében dolgozón át a bűnözőn, a vállalkozón, a politikuson át egészen a hajléktalanokig vagy az egy (jellemzően állami) munkahelyen 40 évet ledolgozó emberekig valahogy úgy elvannak. Néha sírnak, néha nevetnek, de elvannak.
Én meg mintha valami öntudatra ébredt robot lennék, folyamatosan elemzek, agyalok, mindennek értelmet kell hogy adjak, mindennek célja kell, hogy legyen.
válasza: válasza:"Néha sírnak, néha nevetnek, de elvannak. " Ezt szerintem csak te látod így, felszínesen. Élnek, szenvednek, örülnek, reménykednek, fáradoznak, keseregnek, szeretkeznek, gyűlölködnek, barátkoznak, nevelnek, temetnek - és viszik az élet terhét az emberek. Mert a lét tragikus, és ezt érzik is az emberek, ha nem is keresik elemzéssekkel, agyalásokkal.
"mindennek értelmet kell hogy adjak, mindennek célja kell, hogy legyen."
Ez a természeted (hasonló voltam régebben) majd néhány év múlva rájössz, hogy szemlélődve menni gazdagságot fedezel fel a világban! A cél" egyébként problematikus, Madách:
"A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga."
válasza: válasza:Mert már átlagos életet sem egyszerű kialakítani.
Ahhoz nagyon szerencsésnek kell lenni, hogy egyszerű legyen.
válasza: válasza:Dettó!
Én valamikor céltudatos és élvezetközpontú életet éltem.
Aztán sajnos a legjobb szándékom ellenére is beütött a sżar, el kellett adnom az álomautómat, fel kellett adnom a jól szituáltságot, az önállóságot, elhagyott a párom, vissza kellett költözni a nagy családi házba a többgenerációsba a kis külön házikómból. Sajnos hoztam rossz döntéseket, sajnos a körülmények is változtak.
Kezdek egyre jobban nihilista lenni, pedig eredetileg a zen buddhizmus felé fordultam, hogy a tiszta tudat tiszta, térszerű, tükörszerű tudat a segítségemre legyen.
Ez nagyon jó is, sokat tanukok Chong An Sunim zen apát dharmabeszédeiből, (youtube) ám a nihilista mivoltom a tehetetlenségemből adódik. Én sem látom értelmét, hogy azért ismerkedjek, hogy valaki drámázzon és játszmázzon velem, azért menjek el dolgozni munkahelyre, hogy főnökök és kollégák hatalmi drámájának legyek alávetve kis pénzért, de legalább az időmet is baśšżam el vele, stb.
Most nagyon kevésből és szerényen élek, de szabadúszóként nem ugat bele senki a dolgomba. Nincs lehúzó párkapcsolatom sem. Az a nagyon kevés ember, akikkel együtt dolgozom, azok drámamentesek.
De sajnos csóró vagyok, ám a befektetett energia és kivett hozadék aránya jobb, mint egx munkahely esetében.
Én is filozofálok, értelmet keresek a dolgok mögött, mert így olyan semmilyennek látom a világot.
válasza:"tükörszerű tudat " - pont nem az, pont a tükrözött tudatállapottal van a gond. "Üres"
Méltóztass ezt megtekinteni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!