Miért, de tényleg miért történik ez velem?

Veled egykorú vagyok és én is hasonlóan éreztem az elmúlt nyáron. Régebben sokat piszkáltak azzal, hogy túlérzelmes vagyok így mindent elfojtottam magamba...:s Na ennek a vége az lett, hogy már magamat emésztettem, azt hittem, beleőrülök...

Mikor végre találtunk egy kerületi pszichológust, teljesen kiborított a nő a homofóbiájával meg a ''minden lánynak lanyosnak kell lennie'' ''Miért nem hordasz miniszoknyát??'' szövegeivel. Ezután meg el akart engem küldeni pszichiátriára mert szerinte beteg vagyok... <.<

Utána végül találtunk egy másikat, több mint fél éve járok hozzá és egész jól alakul minden, azt hiszem.

Szerintem tegyél te is hasonlóan. Esetleg ülj le anyukáddal beszélgetni, és kérdezd meg, nem kereshetnétek-e egy kerületi pszichológust. Habár nem tudom, hogy milyen városban/faluban élsz, és hogy ott van-e ilyesm, de szerintem lennie kell, ha már iskolapszichológus is van.

De szerintem ne ess kétségbe attól, hogy nem elérhető az iskolapszichológus jelenleg.

Igazából szerintem nagyon erős lány vagy. A legtöbb ember nem szereti belátni, hogy esetleg segítségre van szüksége. Végül is a mai világban kicsit nehéz elfogadni, hogy más vagy, mint a többi.

Ha vársz, és esetleg megpróbálsz tenni ellene - nem kell sokat, csak kis apróságok amik felvidítanak, esetleg segítesz valakinek vagy hasonló -, biztos jobb lesz. De ez nem fog pillanatok alatt megváltozni. Tudom, ez nem ugyan az, de az elmúlt években nekem is voltak nagyon peches hónapjaim, amikor semmi nem jött össze.

Amúgy ha van esetleg valami hobbid, amit szívesen csinálsz, szabadidődben foglalkozhatsz azokkal is. Vagy ha van valami kisállatod. Vagy talán tépkedhetsz papírokat, igazából bármi, ami levezeti a feszültségedet, de ne vágd meg magad.

Ha gondolod írhatsz privátba, hátha kicsit jobb dolgokat tudok mondani miután megtudtam, mi is történt veled.