Mit gondoltok? (bővebben lent)

Nagyon furcsa helyzetben vagyok, és talán sok embernek ez nem is nagy dolog. Igazából én se fújom fel, de mégis néha ijesztőnek érzem. 12 évig zenéltem intenzíven, zenésznek készültem. Ez különböző okok miatt nem jött össze, és valahol jobb is. Nagyon sok dolog hiányzik...a jó dolgok, ezt nem részletezném, a lényeg hogy imádom csinálni a mai napig, de nem bírom elviselni a komolyzenei légkört. Azóta időközben tanítóképzőre járok, még munkahelyem is van a szakmában, állami gondozottakkal dolgozom. Nagyon szeretem ezt is, szeretek segíteni embereken, és nagyon megszerettem a csoportomat. Olyan dolgokat látok a gyerekek között amik szerintem csodálatosak, viszont talán mondanom sem kell, nagyon sok baj van ezekkel a gyerekekkel :)

Hétközben fősulira járok, kedvelem a csoportot, bár itt is megy a furkálódás, próbálom nem észrevenni. Azért vannak barátaim, nem panaszkodhatom.

Időközben volt egy kapcsolatom ami véget ért, már nagyjából ezt is feldolgoztam, mostanában már úgy érzem, túl vagyok rajta, ha még nem is állok készen egy új kapcsolatra.

Azt kezdtem érezni mostanában, hogy elveszítettem a motivációm. Egész életemben volt valami ami mindig lehúzott, amivel foglalkozni kellett, mindig volt valamilyen célom. Most azt veszem észre magamon, hogy nem tartozom sehová. Nem vagyok zenész, nem tartozom senkihez, nincsenek problémák amiket meg kell oldani...megcsinálom a dolgom, állítólag nem is rosszul, mégsem érzem azt hogy ide vagy oda tartozom. És nem tudom hogy ez egy normális dolog, amin át kell esni, és csak túl sokat agyalok(hajlamos vagyok rá), vagy nem tudom...ez nyilván bizonytalanságot szül bennem és elveszettnek érzem magam. Reménykedem hogy elmúlik, már az is segített hogy ezt leírtam. :)