Miért gyötör az a folyamatos érzés, hogy borzalmas vagyok és nem fejlödik a gitározásom?

Túl görcsösnek tűnsz. A gitározásra elsősorban és mindenek előtt kikapcsolódásként tekints. Az a lényeg, hogy élvezd. Akármilyen szinten is vagy, élvezd, hogy zene jön ki a kezed alól és ne minden áron a fejlődést hajszold - így nem fog sikerülni.

Ha kicsit le tudsz lazulni, legalább akkor, ha gitár van a kezedben, és nem arra koncentrálni, mennyi minden nem megy, és más hogy fejlődik stb stb, akkor már léptél egy nagyot előre. Gitározz sokat úgy, hogy nem is gyakorolsz tulajdonképpen semmit, csak járatod rajta az ujjaidat. Akár tv nézés közben, akár akármikor, ha van csak 3 perced elindulás előtt, bármikor. Erősítőre sem kell dugnod, csak szárazon, magában. Improvizálgass, élvezd, hogy van egy nagyszerű hangszer a kezedben és ennyi.

Amikor pedig van kis időd, akkor két dologra figyelj:

- Tempótartás, egyenletesség. Ne akarj gyors lenni, ne akarj gyorsan játszani. Egyenletesen akarj, akármilyen lassú is az. Akkor is, ha brutál lassú. Majd gyorsul. Használj metronómot, és kövesd azt.

- Apró részletek. Nem kell egész számokat végigjátszanod. Ha van bármi rész, részlet, ami nem megy, akkor azt és csak azt próbáld el, nagyon-nagyon lassan, lassított felvételen, többször is. Figyeld meg, hogyan mozognak az ujjaid. A legjobb, ha fel is tudod venni magad. Nézd végig minden mozdulatod és gondold át, hogy tudnád pontosabban, jobban megcsinálni őket.

Ezen kívül skálázz. Akkor is, ha hülyeségnek tűnik. Sokat, oda-vissza, metronómmal. Aztán a félig figyelős csak matatunk a gitáron lazulásként, vagy elindulás előtti 3 percben alkalmakkor ezek már benne lesznek a kezedben, és hopp, olyanokat fogsz tudni rögtönözni, hogy meg fogsz lepődni :)

Lehetőleg ne tokban tárold a gitárod, hanem állványon, így sokkal gyakrabban kézbe fogod venni.

Ja és hallgass zenéket. Minél többet. Olyat, ami motivál. Akár csak gitáros covereket youtubeon. És ne arra gondolj, hogy te nem tartasz még ott, hanem arra, hogy el tudod érni, meg amúgy is, mennyire qrva jó dolog már ez a gitár.

Tornáztasd az ujjaidat sokat. Akár az utcán, miközben sétálsz, a buszon, miközben utazol. Nyújtsd, járasd.

Így hirtelen ennyi ugrott be. Rock on, ne add fel!

Hm, Mojjo szépen összefoglalta és leírta a lényeget.

Talán annyit fűznék hozzá, hogy ez nem egy verseny. Két ember, aki mondjuk egy napon kezdte a gitározást, gyakorlást, nap mint nap ugyanannyit gyakorolva, 1-2 év múlva nem valószínű, hogy full ugyanazon a szinten lesznek. Nyilván egyik jobb lesz bizonyos dolgokban pl gyorsabban és pontosabban skálázik stb., míg a másiknak mondjuk tisztább lesz a játéka....kár összehasonlítgatnunk magunkat a másikkal mert nincs semmi értelme. Ha nincs időd vagy ahogy írtad motivációd sem, akkor először fejben "állj rá a dologra" , azaz keress rövidtávú célokat, mondjuk csak egy egyszerűbb riff eljátszása metronómra. Ne akarj egyből szólókat tanulni. Ha már megy a kinézett riff, jöhet a következő....

És próbálj MINDEN NAP gyakorolni.

Kitartás és menni fog, biztos vagyok benne!

Az ilyen marhaságokat meg, mint az öngyilkosság meg mihamarabb verd ki a fejedből, ne is gondolj ilyesmire.

Fiatal vagy, gitározz, élvezd az életet, a csajok is imádni fognak ha majd játsszol nekik :)

El kellene indulni zenekarban gondolkodnod. Az otthon csücsülős gitározással nem igazán lehet fejlődni.

Kérd meg a gitártanárod hogy játszatok néha együtt. Nagy élmény és sokkal jobban fejleszt.

Ki kell ábrándítsalak: ebből ma Magyarországon nem fogsz megélni. Csak ha hatalmas mázlid van és jó időben leszel jó helyen. De erre kicsi az esély. Szóval a sulit semmiképpen se hanyagold el! Tanulj ki valami szakmát, menj egyetemre, bánom is én, de legyen valami B terved!

Senki nem mondta, hogy ez egy könnyű hobbi. Se nem könnyű, se nem olcsó. Cserébe viszont nehéz, időigényes és drága. :) Viszont arról biztosíthatlak, hogy feleslegesen féltékenykedsz vagy irigykedsz. Nem a tehetségen múlik a dolog. Csak és kizárólag a gyakorláson. Attól, mert valaki tehetséges, még nem lesz automatikusan jobb vagy ügyesebb nálad. A tehetség csupán annyit jelent, hogy neki kicsit kevesebb idő kell az egyes technikák kigyakorlásához, mint neked. Mondjuk úgy 10%-kal. De ez nem jelent semmit. Nem vagy lemaradva. Ha az a másik srác tényleg csak másfél éve játszik, de kétszer olyan jól mint te, akkor az csak azt jelenti, hogy négyszer annyit gyakorolt. Ennyi. Felejtsd el ezt az egész "tehetség" baromságot. Nincs olyan, hogy valami egyszerűen csak "a vérében van" valakinek. Ez hülyeség.

Amit én tudok tanácsolni: hallgass nagyon sok zenét és próbáld meg hallás alapján leszedni a riffeket, szólókat! Felejtsd el a tabot meg a kottát! Szépen mindent hallás alapján! Rengeteget fog segíteni. Valaki már írta, de tényleg alapítsatok haverokkal egy zenekart! Járjatok össze játszani. Játszatok Metallica, Iron Maiden, Judas Priest számokat, mi is azt csináltuk 16-17 évesen. Nagyon sokat lehet fejlődni így.

Mellette meg persze járj tovább tanárhoz! Segít neked utat mutatni, új technikákat megtanulni, meg mindenféle tök sok hasznos dolgot, amit már a többiek leírták... én nem írom le, mert sosem jártam tanárhoz. :D

Ez tök rendben van haver. Én is utáltam a sulit. Ha az őseim nem rugdostak volna (amiert nem tudok nekik elég hálás lenni), talán le sem érettségizek. Én is arról álmodtam, hogy majd világhírű rockzenész leszek. De azért hallgattam a tapasztaltabbakra, akik azt mondták, hogy "legyen egy B terved." És lám, milyen jó, hogy hallgattam rájuk, mert a zenészkarrier nem jött be, viszont kitanultam egy versenyképes szakmát, amivel ha nem is keresem hülyére magam, de nem is panaszkodom. Ki tudja? Ha nem hallgatok rájuk lehet, hogy most az ütött-kopott, csehszlovák gitáromat pengetve kéregetnék az aluljáróban. Szóval tessék szépen tanulni! Nem muszáj informatikusnak menni, bár az jó választás, mert azokból most épp nagy hiány van. :)

A Köteles Leander pedig pont nem egy jó példa, mert 5 éves kora óta zenél, 15 éves kora óta folyamatosan zenekarozik és ennek ellenére is csak 25 éves kora után jöttek az ELSŐ komolyabb visszajelzések. Valamint ahhoz, hogy a Leander Risingból legyen is valami, azért kellett a Vörös Attila közbenjárása is. De ettől függetlenül a Leander egy nagyon ügyes zenész, aki valószínűleg ku*va sokat gyakorolt az elmúlt 25 évben. És nem csak gitározik, de zongorázik, énekel, meg még a jó ég tudja mit csinál. Most az egy másik dolog, hogy én speciel utálom azt a trendet, amit meglovagolva sikerült neki befutnia. Ez a "jó időben, jó helyen." Megérezte, hogy ezt a djentes baromságot el lehet adni "csajosítva", megcsinálta és befutott vele. Mulatós djent. Eszméletlen. Miért nem én találtam ki? :D