Ez még változhat? Nem tudom hogy hogyan fogok így meglenni. És miért lehet ez a visszafogottság?

Az a helyzet hogy 15 éves lány vagyok,de egyáltalán nem vagyok emberek közé való.Társaságban mindent elrontok,a végén mindig csak röhögnek rajtam.Hát mondjuk ki,balfék vagyok.Nagyon rosszul érzem magam emberek között,ezért közösségben(pl:iskola,osztályban végig)nagyon hamar kialakul a véleményük rólam,én vagyok a csendes,folyton olvasó lány,akivel senki nem tud egy jót beszélgetni mert ő sem beszél egy szót se,és senki nem tud róla semmit.És ezután nagyon magába szív ez a szerep,egyszerűen túlságosan gyorsan kialakítják rólam a véleményüket,jóval azelőtt mielőtt valamennyire feloldódhatnék.Ezután pedig ha egy kicsit az aktívabb,igazi önmagamat adom már mindenki kerek szemmel néz hogy jéééé dik mááán a könyvmoooly,még akkor is néznek ha mosolygok egyet,de kösz nem.Így inkább már szándékosan kerülöm őket.Az egyetlenek akik között az igazi én vagyok az a családom.

Az az igazság hogy nem is akarok igazán belesodródni a társasági életbe.Nem vagyok biztos benne,de szerintem hiper érzékeny vagyok.A legapróbb dolog miatt is sírhatnékom van,ha azt mondják hogy"menj arrébb"már rögtön úgy érzem hogy egy béna csődtömeg vagyok,aki mindig útban van.

Nem tudom hogy a külsőm mennyire játszik közben,mert nem tartom magam csúnyának,pedig van vagy 10-15 kiló súlyfeleslegem,és nagyon felnőttes,mondhatni öreg az arcom,de sosem tartottam magam csúnyának.De az viszont közbe játszhat,hogy társaságban még ez is megváltozik.A suliban is nagyon gyakran csúfolnak,hogy milyen "ronda" vagyok.Ez azért kicsit aláásta az önbizalmam.Hiába öltözködöm nagyon jól,a fejemet nem rejti el.Két hely van ahol csodálatosan érzem magam:Mindenhol ahol a családommal vagyok,és az iskolapad,humánus órák közben.

Amúgy 7.osztályos vagyok,mert tovább jártam óvodába és később kezdtem az iskolát.