Ha nem vágyom párkapcsolatra, szerelemre, együttélésre egy lánnyal/nővel, boldog örömteli percekre, akkor elmebeteg vagyok?

Előélet : Tizenéves kor közepétől kezdve szűk 1 évtizeden át kudarc követetett kudarcot a nők terén. Megaláztak rengetegszer, kigúnyoltak, összetörtek, földbe döngöltek.

Ilyenkor szokták a nőket meggyűlölni a férfiak. Én viszont nem gyűlöletet érzek.

Én a nagy semmit érzem, nincs bennem vágy, igazából most jöttem rá hogy eddig se volt bennem őszinte vágy szerelemre, társra, csak próbáltam beilleszkedni a társadalomba és megfelelni a normáknak.

De az őszinte igazság az hogy én egyáltalán nem vágyom társra, egyszerűen teszem a hétköznapi dolgaimat, rohadt jókat maszturbálok mikor éppen sok bennem a nemi vágy (ezen kívül semmilyen vágy nincs bennem, ez is csak 100%ban testi dolog).

Nem érzem úgy hogy bármi is hiányozna az életemből.

Kívülről nézve ez elég betegnek tűnhet, zakkant lehetek agyilag?

F/26