Depressziós vagyok. Nem találom az életem értelmét. (? )

Ismerős, a barátaim körében én is a hülyéskedésemmel leplezem, hogy valójában elég gyakran szomorú vagyok. Valahogy nem találom a helyem a világban.

De tudod mit? Nem érdekel, akkor is élvezni fogom az életem. Eddig én is hasonló voltam, de már elhatároztam magam, hogy megváltozom.

Ha lehívnak bárhova is, mondj igent. Lehetséges nem érzel hozzá kedvet, vagy nem akarsz elmenni, de hidd el, nagyon jók tudnak lenni az ilyenek. Én ezzel rontottam el, nem mentem sehova.

Ha nekem sikerült, neked is menni fog. Próbálj nyitottabb lenni az emberek felé. Csak egy nagyon kis boldogságot kell elérned, és az a kicsit segíteni fog, hogy ilyen maradj.

Én is ilyen voltam/vagyok. Néha jobb a helyzet, néha rosszabb. vannak jó periódusok, most pl. abban vagyok. Azt hiszem, egyre hosszabbak a jó periódusok. :) Február-márciusban volt egy elég kemény időszakom, amikor fogadok tényleg depressziós voltam.. de kimásztam belőle.

A lényeg: nem szabad egyedül otthon csücsülnöd és beletemetkezned a szomorúságba/egyhangúságba, hogy "engem nem érdekel semmi, elegem van mindenből".. valamit csinálnod kell, hogy elterelje a gondolataidat, fogj bele valami újba, első lépésként menj el minden este sétálni, az is jót tesz. Vagy kezdj naplót írni, menj el egy koncertre, csinálj olyat, amit már régóta szerettél volna, de nem mertél, vágj bele és energiát fog adni.

"De ha csak dünnyögsz, mardosod magad,

És nyaldosod a sebeidet,

Ami ma még az ajtón bejön,

Holnap a kulcslyukon kimegy."

Én is ilyen vagyok, csak a másik nem táborában. Ha akarsz beszélgetni, akkor írj privátban - ha gondolod!

Nyugi nem vagyok pedofil!:D

F/18

Szia!

Nekem is volt egy durvább periódusom 17 éves koromban, akkor sok rossz dolog összejött. Nekem az adott erőt, h mellettem állt egy nagyon jó barátnőm, és nem hagyta hogy teljesen "leépüljek", ez nagyon sokat jelentett nekem. Továbbá sztem az is nagyon jó, ha olyan zenéket hallgastz amiket szeretsz és örömet okoznak neked-legyen ez pörgős, relaxáló, mindegy csak szeresd:). Amit még javasolni tudok az a jóga;) -vagy akár más testmozgás, amit szeretsz-, ha feszült vagy egy kis meditálás nagyon meg tud nyugtatni, persze jobb, ha vki ebben jártas személy tart órát, de egyedül is próbálkozhatsz, ha nem akarsz kimozdulni-neten is sok jógás video van.Valamint prőbálj meg pozitív dolgokra gondolni,szép régebbi emlékekre, vagy képzeld el, h milyen jó érzés lesz, ha valami kellemes dolog fog veled történni! Remélem idővel egyre jobb kedved lesz!;)

Ha teheted, tényleg menj barátokkal sétálni, mozizni, beszélgetni, mert sokszor csodákra képesek!:D

Minden jót!

ugyanebben a cipőben járok,a suliban folyton a barátnőimmel vagyok,ott jól érzem magam jól elhülyülünk.de itthon,megöl a magány,nincs kivel beszélnem,ugyérzem fölöslegesen élek..nekem egy párkapcsolat segítene,vagy ha legalább tudnék a haverokkal lógni suli után,hétvégente..csak nekem a szüleim nem engedik..egyik haverommal se lóghatok 4után:( pedig már nemvagyok taknyos gyerek..és mégis..szerintem az én problémám sosem fog megoldódni,de neked szurkolok.mindig csak pozitívan:)

13/L