A pozitív gondolkodás nektek segít? Mert nekem nem vált be. Ki az aki még negatívan gondolkodik?

Nekem sem segít, de azért mert realista vagyok és hiába töröm magam látom hogy semmi hatás. Jobb ha az ember a pozitívitás bebeszélése helyett inkább pozitív cselekedetekkel teremt magának, másnak pozitív érzetet.

Szoktam negatív lenni, az agyonmodernizált, műanyag világ, és a beképzelt, pénzorientált, műanyag emberek láttán. Mélységes tisztelet és megbecsülés a kivételeknek!

A mai világ kb. olyan, mintha az emberek többsége kokainon élne. Pont mint a Tom és Jerry. Futkároznak agyatlanul, azután hopp, egy szakadék fölé ér a szőrös kis nyávogó dög, de még azért fut egy fél percig, mire rájön, hogy le fog esni. A modernkori pszichológusok (főleg a nyugatiak) a médián keresztül kísérleteznek velünk. (A szezám utca pl. anno egy komoly gyerekeken és felnőtteken való pszichológiai kísérletezés eredménye - ez még nem a rosszabbik fajta, de már akkor is azon agyaltak, hogyan lehet tömegeket manipulálni). Annyira megy nekik, hogy ha az ember kezébe tesznek egy darab lócitromot, az örülni fog neki. A pénz az úr, a nekem legyen jó, és a mindenki hazudik szinte már léthezkötött alapszintű elvárás. Szerény véleményem szerint egy "normális" ember nyitott szemmel képtelen pozitívan gondolkodni ilyen körülmények között, mert máskülönben magába szippantja a mocsár. A megosztott tudás, az egyre bonyolultabb technológia és a gyengébb elméjű társadalomréteg magas szaporulata kollektív elbutuláshoz vezet. Majd lesz egy pénz és hataloméhes vezetőréteg, meg a robotmajmok hadserege.

Ami engem illet, nekem a pozitív gondolkodás csak akkor segít, ha már bevettem a napi adag leszаrom tablettámat.

Igen.

Nagyon sokszor találkozom azzal, hogy valaki próbálta a pozitív gondolkodást és nem vált be, mások kifejtik, hogy szerintük miért badarság és miért jobb a realista gondolkozás.

Szeretnék egy érdekes példát mutatni, aminek a segítségével eldöntheted, vagy valóban a pozitív gondolkodást próbáltad ki vagy valami mást, illetve igyekszem megmutatni a pozitív gondolkodás hokusz-pokuszok és ezoterika nélküli értelmét és célját. Hiszem sőt biztos vagyok benne, hogy amit sokan pozitív gondolkodásnak hisznek az valami egészen más.

Tegyük fel, nem tudsz úszni, ám egy napon látsz egy 85 éves bácsit a hátán mosolyogva lebegni, majd tízszer átúszni a medencét.

Majd megtudod, hogy a bácsi 80 évig nem is tudott úszni.

Ha te is szeretnél megtanulni úszni és elmész úszni tanulni, akkor ez pozitív gondolkodás.

Ha abban hiszel, hogy aki tud úszni az mindig tudott, aki nem az sohasem fog, illetve aki tud arra másként hat a víz mint rád, az a negatív gondolkodás.

Ha pedig nem mész a vízbe úszni tanulni, mert nem tudsz úszni az a realista gondolkodás.

Azonban van egy negyedik féle gondolkodás, amit sokan pozitívnak hisznek, mégpedig a pro és a kontra oldalon egyaránt, ám a pozitív gondolkodáshoz nincs túl sok köze.

Ha abban hiszel, hogy a hited fog fenntartani a vízen akkor : ha elfogadod az általam kiötlőt szót akkor pogetív vagy vagy pozneg vagy negpoz vagy akár pozgatív vagy, hívd ahogy akarod.

Szóval ha az életed más területein gyakorlatilag abban hittél, hogy a „hited”, attitűdöd miatt fogsz „úszni”, akkor valójában pogetív voltál és nem pozitív és elhiszem, hogy ez nem vált be, mert nekem sem vált be, én is voltam pogetív.

Oké, most biztosan kiakadnak a realisták és még a pesszimisták, egyébként a pogetív gondolkodók is, hogy ugyan már, ők bizony be mennek a vízbe úszni tanulni, ki hinné hogy a hite fogja a vízen tartani. Mint ahogy ki hinné, hogy a víz másként hat mint másokra.

Igen mert az úszásnál egyértelmű, hogy azon múlik az életed, hogy amit teszel, milyen eszközökkel teszed, tudsz úszni vagy sem.

Az élet más területein azonban : Amikor a realista oda sem megy egy lányhoz, mert az úgy is vissza utasítja ? Amikor a negatív meg vagy győződve, hogy azért esik mert ő éppen a Balatonon nyaral ?

Amikor a poz…. pardon pogetív rád szól, hogy ne kérdezd meg , hogy esni fog az eső a kerti partiján, nehogy ezért essen és különben is legyél már pozitívabb, nem fog esni .

Amikor ott állsz a megállóban és abban hiszel, hogy persze azért nem jön a busz, mert éppen az érettségidre sietsz vagy éppen abban hiszel, hogy úgy is jönni fog mert „pozitív” vagy. Az ugyanolyan mintha a abban hinnél, hogy direkt személyre szabottal lehúz a víz vagy éppen a hited miatt fenntart.

Az egészben az a legfurcsább, hogy a pogetív gondolkodók a realistákat negatívnak hiszik, a realisták közben pozitívnak hiszik a pogetív gondolkodókat. Miközben a lényeget tekintve a pozitív és a realista illetve a negatív és a pogetív hasonlít egymásra.

A realista és a pozitív ? Igen, mégpedig abban, hogy életük alakulását nem bízzák a körülményekre. Hát nem azt írtam, hogy a realista nem megy a vízbe, mert nem tud úszni ?

Ez valójában elkerülő motivációs stratégia. A pozitív pedig elmegy úszni tanulni, ez célelérő motivációs stratégia.

A pogetív azonban fejest ugrik a mélyvízbe úszás tudás nélkül, és amikor elmerül, akkor a realistát okolja aki arra figyelmeztette, „hogy ha nem tud úszni elmerül”, - mert bevonzotta. Majd többé nem tesz semmit annak érdekében hogy ússzon, hanem a parton ülve mondjuk olyan motivációs könyveket olvas, amit úszóbajnokok írtak.

A negatív pedig mikor úszás tudás nélkül a vízben úszik és elmerül másokat okol, XY miatt esett a vízbe, azért nem tud úszni, mert a szülei nem járatták úszni, stb,stb.

Mindkettő a körülményekre bízza az életét és mindkettő másokat okol amikor a körülmények kedvezőtlenül alakulnak.

Mi a pozitív gondolkodás célja ?

A pozitív gondolkodás célja és értelme az, hogy az eredményeid eszközként tudd felhasználni, a körülményekhez pedig olyan eszközöket tudj létrehozni amivel a körülmény a javadra fordítható.

Például amikor megtanulsz úszni. Ugyanaz a körülmény az úszni nem képes énednek élethalál harc, míg az úszni képes énednek kellemes kikapcsolódás.

Hmmm, oké, viszont miért hiszi azt a pogetív, hogy pozitív és miért hiszi a realistát negatívnak ?

Nézzük:

István aki negatív és abban hisz, hogy lehúzza a víz, míg aki úszni tud azt nem, meglátja a 85 éves Dezső bácsit amint mosolyogva a hátán lebeg.

István most már tuti biztos abban, hogy aki úszni tud arra másként hat a víz. Hiszen abban a vízben ő rémült arccal minden erejét elhasználva elmerülne. Kíváncsi lesz, hogy hogy is van ez és megkérdezi az Dezsőbácsit:

Dezső bátyám nem fél, hogy elmerül ?

Már miért félnék ? Hiszen tudok úszni. Fiam, legyél már egy picit pozitívabb. Persze Dezső bá arra gondol, hogy egyrészt leér a lába, másrészt meg tud úszni, túl sok félni valója nincs.

Ám Istvánnal akkor és ott valami történik, mert a következőket tapasztalta:

1, Abban a vízben amiben ő izomból küzdened Dezső bá látszólag semmit se csinál, ő elmerülne Dezső bá nem.

2, Az első másodpercben kiülne az arcára a rémület ahogy a vízbe kerül, Dezső bá 20 perce mosolyog lebegés közben.

3, Ő azt kiabálná, segítség nem tudok úszni, segítség megfulladok. Miközben Dezső bá, egyfolytában pozitív dolgokat mond, többek között azt hogy tud úszni.

István pedig összerakja ezt a hármat fejben : Dezső bá a hite és attitűdje miatt lebeg. Persze az úszásra vetítve ez egy bugyuta példa, mert a legtöbb ember nem hinni, hogy Dezső bá azért lebeg mert mosolyog, mindenki tudja, hogy azért mosolyog mert élvezi a vizet. Ám az élet más területén egy pozitív példakép és önmaga között egy negatív gondolkodó ezeket a különbségeket látja.

Azaz

- A pozitív példakép: Az ő küzdelménél jelenleg és látszólag kevesebb küzdelemmel és számára elképzelhetetlen eredményességgel él.

- Olyan helyzetekben is mosolyog amiben ő pánikolna.

- Csupa pozitív dolgot mond.

A negatív abból amit lát sajnos nem érti, hogy a példaképe azt amit tesz, olyan eszközökkel teszi, amitől eredményesebb a célja érdekében végzett munkája. Arra gondol, hogy a hitével attitűdjével hat a körülményekre. Azt hiszi pozitív lett amikor ezt felismerte, ám továbbra is a körülmények irányítják.

A pogeítv gondolkodás egy kényelmes alternatívája a negatívnak. Mert továbbra is lehet a körülményekben hinni, miközben valaki ugyanúgy nem hisz a saját tettei eredményében.

István dehogy hiszi, hogy ő bármi olyat tehet a vízben amitől nem merül el. Miért ? Mert eddig akárhányszor próbálta minden erejével, akkor is elmerült, akkor is elmerül, ha nem tesz semmit.

(persze ezt megint az élet más területeire értsd) Úgy hogy nem gondolja azt hogy a kulcs az lenne amit tesz. Ám azt látja hogy a példaképe látszólag kevesebbet tesz, ám egészen másban hisz.

A pogetív gondolkodás egy olyan kényelmes alternatíva amelynél, szinte semmit nem kell tenni egy olyan eredmény érdekében amellyel kapcsolatban amúgy hiszed hogy nem lennél képes a tetteiddel, ám elhiszed, hogy egyfajta szuper hit képes rá. Ezt a szuper hitet gyengíti a realista, azzal hogy felhívja a figyelmet a hiányos eszközökre vagy a hiányos erőfeszítésekre. Miközben István a hitével akar úszni, a realista tudja, hogy az úszás tudás hiánya mint eszköz lehúzza majd.

Ám istván azt hiszi hogy a realista „negatív hite” annyira erős volt, hogy legyőzte a szuper hitét.

Badarság ?

Majd amikor a tegnap még negatív ma hírtelen pozitív „pogetív” barátod tapétázik, parkettázik, kérdezd csak meg, hogy elég lesz –e a parketta, tapéta ! Rád fog szólni, hogy ne mondj ilyet, nehogy ezért ne legyen elég! Ez két módon lenne lehetséges 1, a hited hatására megnő a lakása 2, a hited hatására összemegy a tapéta vagy a parketta.

Szeretném megmutatni a négyféle gondolkodási modellt a 80-20-as szabály segítségével. Ami így szól: Erőfeszítéseink 80%-a hozza az eredményeinknek a 20%-át, miközben erőfeszítéseink 20%-a az eredményeink 80%-át hozza,

A realista az eredményesebb 20%-ra koncentrál mint cél és elkerülni az eredménytelenebb 80%-ot

A negatív az eredménytelenebbnek tűnő 80%-ot 100% küzdelemnek látja csekély eredménnyel és mindezek okát a körülményekben keresi.

A pogetív egy nagyon fura dolgot tesz. Az erőfeszítései 80%-át arra a bizonyos szuper hitre fordítja, ettől várja azt hogy a vízen tartsa. 20% valódi erőfeszítést fordít a céljaira. Ez a 20% nem az eredményesebb 20% lesz mert eszközöket is a szuper hit érdekében hoz létre és nem a célja érdekében.

Ez a 20% erőfeszítés lesz igazából a „100%” ennek a 80%-a fogja az eredményei 20%-át hozni, a valós 20%-nyi erőfeszítés 20%-a fogja a 80%-nyi eredményt hozni.

A pogetív azonban az összes erőfeszítését a célja érdekében történt munkának gondolja és 100% eredményességet vár tőle, miközben a nem várt eredményeinek jelentős része alójában a szuper hite ellen dolgozik. Ezért egyre több energiát fektet a szuperhitbe egyre kevesebbet a célja érdekében végzet munkájára. Egy ilyen folyamat átlag 2-2,5 évig tart ennyi idő alatt megy fel a szuperhit érdekében tett erőfeszítés 100%-ra a cél érdekében tett nullára. Ezzel pedig a következő lépcsőben a pogetív feladja a szuper hitet és elmondja hogy a pozitív gondolkodás hatástalan.

Akkor most megmutatom mit tesz a pozitív a 80-20-al. Az erőfeszítései 80% hozza a várt eredményei 20%-át, a 20%-nyi erőfeszítés hozza a várt eredményeinek a 20%-át. A várt eredményt arra használja hogy a hitét erősítse. Ez a hit hatni fog arra amit tesz.Majd fogja azt a mintegy 72%-nyi nem várt eredményt amit egy nem pozitív gondolkodó kudarcnak lát és további erőfeszítéssel eszközt készít belőle. Ami hatni fog arra hogy amit tesz milyen eszközökkel és milyen eredménnyel teszi.

Mi is történik a vízben ha tudsz úszni és ha nem ? Az egyik esetben minden erőfeszítéseddel elmerülsz a másikban kevés erőfeszítéssel is lebeghetsz. Egyrészt a pozitív a „kudarcból” eszközt hoz létre, ezért a további küzdelme sokkal eredményesebb lesz.

A pozitív nem 100% eredményt vár mint a pogetív, hanem 100%-ban felhasználja az eredményeit.

Ahhoz hogy megértsd a különbséget nézzük a repülőgépeket. Az ember nem győzte le a levegőt, mint ahogy sokan hiszik ha látnak repülni egy repülőt. Csak felhasználta a fizika tőrvényeit.

Ugyanígy a pozitív sem győzte le a 80-20as szabályt csak felhasználja, nagyon is tisztában van vele, hogy az erőfeszítései 80%-ban a várt eredményeinek csak a 20%-át hozzák. Azonban ő egy folyamatban 100%-ban felhasználja a nem várt eredményt a célja érdekében.

Ha valaki realista és a 20% eredményesebb munkát akarja elvégezni, akkor szembesülni fog azzal, hogy a 20% elvégzett munka lesz az aminek a 80%-a hozza majd az eredmények 20%-át.

Ha csak a realista nem használ egy eszközt, amelynek segítségével kiválasztja a 20% hasznosabb erőfeszítést, ám neki is ezért az eszközért további erőfeszítéseket kell hoznia.

A „kudarcait” újrahasznosító pozitív és az eredményesebb 20% erőfeszítéshez eszközöket létrehozó realista valójában nagyon hasonlítanak egymásra.

Életünk nagy része a belső világ(unkban) zajlik (zaj), míg kisebb része a külső világban történik (tört-én-ik) Nem látható módon gondolatok, érzések(belső) tettek(külső) Ez nem annyira tudatos.

Azt szögezzük le, nincs se pozitív se negatív gondolkodás, ez inkább hozzáállás nem gondolkodásmód.

Pl. Rossz kedved van, és ezért nem használsz ki egy jó helyzetet v. nem teszel meg valamit, ez tovább ronthatja a további sorsodat, és a belső állapotodat ez nem javítja. Így arra következtethetsz, peches vagy, akinek nem sikerülnek a dolgok. Átadod magad a rossz érzésnek, anélkül, hogy ránéznél, tönkre teszed magad.

Ilyenkor egy ördögi körbe kerülsz: bűnbakokat keresel. Találsz. S az életeded utálat,gyűlölet, düh formálja, és életedet a pokol vágányára tereli.

Az ember anyagi lény, de inkább lelki, aki önmagán belül él. (Él) Így te is én is a saját világunkat éljük, de nem csak él-jük, hanem alkotjuk,formáljuk, alakítjuk jobbra, vagy rosszabbra.

Minden annak függvénye miben hiszel s hogy az milyen erős, mennyire van képes hinni önmagadban, és a Kegyelemben. A hit erő, tudás,látomás, ami megvalósul.

Iskolás koromban japán nyelvből nem tanultam semmit. Szó szerint, annyit tudtam a japán irodalomról, mint Malacka, vagyis semmit. A vizsga napján reggel hatkor a polcra nyúltam (fejem fölött), ahol négy japán tankönyv volt, a múlt évek anyaga. Egy nem túl híres (Mijamoto Juriko) költőről volt szó, akiről sem addig sem azóta nm hallottam. Két oldalnyi anyag volt róla, amit bemagoltam, a verssel együtt. A vizsgán pár száz cédula hevert, ezek közzül kelett húzni.

Itt az úgynevezett "+gondolkodással" nem sokra mész.

Tudtam (nem hittem!) , meg fogom találni azt az egy tételt, amit megtanultam. Egész idő alatt, reggel óta csak ebbe kapaszkodtam, semmi más nm járt az eszemben, nm láttam, nm hallottam, ez volt az egyetlen célom; mint egy őrültet a rögeszméje, úgy kísért a gondolat.

Nem imádkoztam, nem izgultam, nem féltem, nem kételkedtem; egyszerűen tudtam. Tudtam, hogy megtalálom. Lassan végighúztam a kezem a cédulákon, és egyszercsak éreztem, hogy megvan, ez az. Kivettem, és teljes nyugalommal olvastam rajta azt, amit már úgyis tudtam: az én frissen megismert költőm nevét.

Tudtam, nem szerencsém volt. Addig mindig azt hittem szerencsés voltam, vagy a véletlen nekem kedvezett. Rájöttem, ez egy törvényszerűség. Azért találtam meg a tételt, mert tudtam, megtalálom, nem csak reménykedtem benne, mint addig sok másban vágy és kétség keveredett.

Ezt sokat gyakoroltam. Így sikerült a felvételim a főiskolára, és mindig azt a tételt húztam, amit én kiválasztottam. Ez nem volt titok, azt mondták az ördöggel cimborálok, mivel szerintük lehetetlen, hogy mindig működjön. Mindig mondom, nm szerencse, hanem tudás kérdése. A tudás azt jelenti, nincsenek kétségeid. Te tudsz valamit, és az megtörténik. A hited látja, amiben hiszel, s mivel látja, tudod, hogy van. A hit egy belső látás, nm az esélyek százalékának mértéke. A hit nem a két-ségek elől való menekülés, mert nem ismer kételyt. A hit nem bíztatás, mert nm ismer bizonytalanságot. Az igazi hittel látod, ami történni fog, ezért a hit látás szem nélkül. A hit nm a reménységünk keretbe foglalása, mert a hitnek a reményhez semmi köze. A reménynek inkább Isteni Kegyelemhez van köze.

A hitet, mint belső tudást kell átélni. A hit tudás, de nm a múlt tudása, hanem a jelenben még meg nem történt dologé.

Ez csak akkor működik, ha félredobod a nyereség utáni vágyadat, a veszteségtől való félelmedet.