Hogyan kell élni, gondolkodás helyett?

sziasztok. olvastam egy cikket: [link] (Popper Péter ír a szerelemről pár dolgot)

nagyon tetszett,de teljesen összezavart. ha megtetszik egy lány rögtön elkezdek gondolkodni,h vajon miért tetszik,igazán szeretem,vagy csak szexelni akarok vele.miért tetszik egyáltalán, mi fog meg benne.aztán ha úgy érzem, hogy nem működne,vagy lusta vagyok odaállni elé,félek a visszautasítástól,akkor elkezdek kapaszkodókat keresni,meg gyártani: h nem valószínű,h tetszem neki....az apjával nem jövök ki jól,inkább nem megyek bele olyan kapcsolatba,ahol a szülők nem bírnak.....messze lakunk egymástól....vagy az apuka szlovák,és nem szereti a magyarokat(a család minden tagja magyar,csak az apuka szlovák)..és ezek nem létező dolgok.

és persze,h így ilyen esetben nem lesz kapcsolatom,ha mindenre nemet mondok meg menekülök.

a kérdésem az lenne,hogy mennyi az a szükséges gondolkodás,ami kell,és nem rontja el az egészet.honnan különböztetem meg az igazi szerelmet az olyan érzéstől,ami csak "szerelem-hasonlat" (általam kreált szenvedély).

köszönöm a válaszaitokat!

23F