Miért nem mertem énekelni anno? De már késő

Túl vagyok a 3. X-en is,így már nem aktuális a dolog.

Eredetileg gyerekkoromtól kezdve énekelni szerettem volna. Néha adódott alkalom a helyi templomban,akkor azt mondták,hogy szép a hangom. Akkor már jártam zongorázni,kórusba kamarázni és népdalénekelni. A népdalokat eredeti hajlításuk szerint vissza tudtam adni, ezért egyszer az iskolai énekórán is nagyon megdicsértek.

Anyu egy ilyen templomi alkalomnál nagyon lecseszett (ő nem hallott énekelni,magam jártam), amikor belekezdtem,hogy ez csúnya és hamis,hagyjam abba. Gyorsan becsuktam a számat,aznap nem énekeltem többet. Egész hazáig veszekedett miatta,én meg szégyelltem magam. Ott hagytam el a hajlításokat először,onnantól csak simán mertem énekelni.

Telt-múlt az idő,eltelt kb 15 év,és bőven elmúltam már 20 éves,amikor az akkori pasim karaokézni járt. Ő tudta,hogy magánénekelni járok (felnőttként is),ezért egy száma közben váratlanul az orrom alá dugta a mikrofont egy másodpercre,és mire belekezdtem meglepődve,éktelen röhögésben tört ki mindenki előtt,hogy ez hamis. Úgy elkezdtem magam szégyellni,hogy otthagytam őt,az egészet és tulajdonképpen az éneklést is. Nem vagyok hajlandó énekelni senki előtt,félek,hogy tényleg hamis,hogy leégek,hogy bolondot csinálok magamból. Főleg a 10 millió x-faktor-jelölt országában,ahol ha meghallják,hogy esetleg jelentkeztél,nem az jut róla eszébe elsőre senkinek,hogy tanultál énekelni,hanem az,hogy elmentél leégetni magad és inkább maradj a fürdőszobánál.

Pedig az azóta már férjem (aki nem azonos az előzőekben említett kismajommal) rengeteget győzködött,hogy menjek az x-faktorba,de nem merek már. Azóta nem énekeltem (12 éve),nem képeztem a hangom,ki tudja,mennyit romlott már,azt folyamatosan fejleszteni kell,ahogy a hallást is (mert nincs abszolút hallásom sajnos). Ő sajnálja,hogy nem hallja a hangom,mert azt mondta,amikor csöndesen énekelek a tömeggel valahol (pl.templomban,nem egyedül),és kihallja,nagyon tetszik neki a hangom. De ő elfogult. Utoljára az esküvőnkön énekeltem,egyöntetűen azt a visszajelzést kaptam,hogy látszik,hogy képzett hangom van,tetszett mindenkinek.

De a szakma előtt már túl késő megméretnem magam 12 év kihagyás után,és akkor se mertem igazán,mert ha leégek,sosem dolgozom fel a szégyent. Túl fontos volt ez nekem.

Amúgy valahol úgy kell elképzelni engem,mint pl.Rúzsa Magdit. 2004-ben még kb egy szinten is voltunk,stílusban is. Csak neki sikerült ezen elindulni,nekem nem.

Hajszálra egyidősek is vagyunk,tehát kb úgy nézek rá,mint aki akár én is lehettem volna. Örök lyuk marad ez az életemben.