Mik azok a gondolatok?

Az állatok is így működhetnek, csak az ő kommunikációs eszközük nem a beszéd. Hogy mi, azt az embernek egyelőre szerintem nincs eszköze kideríteni (már ami a fejében zajlik).

Úgy gondolom, ez a fajta 'hallom a hangom a fejemben' című képesség az emlékekre és fantáziára építkezik. Ha még sosem szólaltál volna meg életedben, de másokat hallottál volna beszélni, az ő hangjukon hallanád magad belül, nem a sajátodon, mert azt nem ismered. Ugyanígy, ha elolvasnál egy könyvet, amiben XY-ról már tudod, hogy egy öreg, dohányos férfi, akkor a párbeszéd ráeső részét olyasmi hangon, és nem a sajátodon olvasnád. Vagy ha egy barátod ír messengeren, valószínűleg az ő jól ismert hangján olvasod el az üzenetét... stb.

A szövegalkotás része (gondolatban) teljesen automatikus, miután a beszéddal kommunikálunk, mióta élünk. Beszédnél, írásnál, olvasásnál, mindenhol. Hozzákapcsolni a saját hangod szintén automatikus. Érdekes lehet ez egy csecsemőnél. Ő leginkább az anyja hangját ismeri, és az ő szavait.

Az, hogy írás közben pl. miért hallunk hangot, jó kérdés. Egyszer, egy énekesnőt megkérdeztek, hogy náluk mindig szól a zene, ha már muzikális a család? Azt válaszolta, hogy dehogy is... Ha az ember hallja, hogy valaki énekel, akaratlanul is formálja a néma hangokat, és megerőlteti a hangszálait. Én ehhez a mechanizmushoz hasonlítanám.