Hogy találjak önmagamra? Hogy győzzem le a keserűséget/érdektelenséget?

Eddig még sosem voltam ilyen. Mindig optimista voltam, tele álmokkal meg tervekkel, bár ezek miatt is kicsit a jövőben éltem, ez sem jó. Viszont már kezdtem belefáradni a mindennapi gondokba, amiket nem szeretnék most mind leírni miken kellett/kell keresztülmennem. Pl régi álmom volt külföld, sikerült kimennem, de rosszul alakultak a dolgok és vissza kellett jönnöm. De az az igazság, hogy ott hiába volt meg az anyagi biztonság, boldog ott sem voltam jobban mint itthon, sőt hiányoztak az otthoniak, családom, barátaim. De itt sem érzem boldognak magam.

Egyszerűen fogalmazva: kiüresedettnek érzem az életem, és már nem nem is tudom. Mintha unnám az egészet. Unom az egyforma napokat, esetleg éveket, hogy nem történik semmi. Az egész élet olyan monotonnak tűnik néha.

Nincs semmi, amiért küzdhetnék, mert nincs jelenleg semmi célom, ami érdekelne, nem tudom. Próbálom megtalálni a hivatásomat is, amit majd dolgozni szeretnék, de nem találom.

Volt/van valaki már ezzel az érzéssel? Segített/het valami? Vagy talán csak idő kell, míg újra visszatér az életkedvem?