Miért várják az emberek mástól a csodát?

Sziasztok!

Egyre gyakrabban találkozok azzal a szituációval, hogy egyesek csak ülnek a fenekükön és várnak, hátha valaki megoldja helyettük a fennálló problémát.

Egyik csoporttársam esetét kell, hogy elmeséljem:

Mélységesen fel volt háborodva egyik nap, mert egy idősebb ismerőse (egy karon vannak), nem hajlandó neki segíteni a pót zh-kra való felkészülés közben, mert más dolga van. A srác dühöngött egy sort, majd közölte, hogy tolja maga előtt még a tárgyat, mert így ő egyedül nem tudja megcsinálni. Illetve, hogy milyen szemét a másik, hogy ő "csak" ennyit kért, és még ezt sem teljesíti. Megjegyzem: egy komplett fél éves anyagról lett volna szó, és a tárgy 7 kredites. Ki kellett volna nyitnia könyvet és nekiülni.

Mit tudok velük kezdeni szerintetek?

Utána jött a rizsa, hogy mindenki milyen szemét, mert hogy vele csak ki akar tolni a világ.

Ez most mire jó? A másik helyette nem tudja megtanulni, de egyszerűen nem érti meg. Siránkozással meg semmire nem megy. Ezek a szituk már szinte mindennaposok errefelé.