Van még itt rajtam kivűl olyan, akinek nincs élete és úgy gondolja, hogy nem is lesz?

Röviden:

-Anyám nics,

-Apám alkoholista és erőszakos ember, amikor valami siker élményem van és sikerül némi önbizalmat összekaparnom elrontja pár másodperc alatt és még mélyebbre süllyedek, mint ahol voltam.

-Nincsenek barátaim

-Soha nem mentem és most se megyek sehova, szerintem soha nem is fogok

-Ennek köszönhetően ugye 4 fal között az életem, egyedül unalmasan, egy ideig kockultam (eléggé függő voltam, 3-4 nyaram úgy ment el, hohy napi 16 órát játszok aztán alszok 8-at...

-Ráeszméltem, hogy mennyi időt pazaroltam el, így befejeztem és hasznosabb dolgokkal foglalkozom azóta a gépen, tanulok, nyelvet, programozni, animálni (rajzolni papírra szeretek nagyon, de szeretnék grafikus lenni, persze nem hinném, hogy sikerül)

Ohh igen régen volt súlyfeleslegem, aztán depressziós lettem és lefogytam nagyon, még rosszabb volt mint kövéren.... mindegy kilábaltam magamtól belőle, és elkezdtem a 4 fal között edzeni, már a testemmel úgy ahogy megvagyk elégedve mégsincs életem, senkivel nem beszélek sehol, magam vagyok csak ...... Kezdem azt hinni, hogy megőrülök, néha képek villanak fel előttem (sok gépezéstől lehet) és nem gondolok semmire, úgy hiszem, hogy nem tudok érezni, mert egyszerűen olyan vagyok, mint egy robot ami mindennap ugyanazt csinálja... suliban próbáltam barátkozni, nem sikerült, viccel elég hamar beilleszkedtem mikor akartam, de ráébredtem mennyi álszent mindenki ott, senki se mutatja az igazi arcát és úgy döntöttem nem kérek belőlük

Leírtam mi akarok lenni mégis bizonytalannak érzem, mintha nem is ezt akarnám, tervek és célok nélkül pedig nincs jövőnk, ha nincs jövőm, akkor minek legyen jelenem? (ezt úgy értelmezitek ahogy akarjátok, de igen van hogy 1-1 nap bégig sétálok BUdapest pár hídján, hogy vége legyen, de soha se teszem meg, nehéz megmagyarázni, de talán legbelül még egy kis részem reménykedik, hogy talán egyszer majd minden megváltozik, de hogy ez a remény meddig marad meg, azt nem tudom.

Nem vagyok egy nagy hangú ember, ha megszólalok akkor nem hallja senki és még 10szer elkell motyognom, jó párt tanárt már meggyőztem, hogy ha lennének szívesek hagyjanak békén engem a feleléssel, inkább írassanak dolgozatot csak velem, ha akar feleltetni engem, mert szóban nem igazám tudom kifejezni magam, ahogy megfigyeltem ez annak köszönhető szerintem, hogy apám elnyomott, ha megszólaltam még bese fejeztem a szót, de már ordítva morgott rám, így elfogadtam, hogy nekem kussolnom kell mindig vagy ordítás lesz, nem bírom ha valaki orsít, akkor hírtelen alig kapok levegőt és szédelegni kezdek... HÁt nem is folytatnám a regényt, nem akartam önsajnáltató akcióba kezdeni, így ha valaki úgy véli az, akkor sajnálom hogy raboltam az idejét, akármilyen hasznos tanácsot elfogadok, nem hiszem hogy sok válasz lesz mert hosszú, de ha megkérhetnélek titeket, ha valaki rosszat ír vagy neked nem tetszőt, akkor ne szólj be neki, köszönöm.

Szép napot.

17F