Mi legyen így velem?

Most keresek munkát, de sok vita van a szüleimmel főleg apámmal. Szerintem elszúrtam az életemet mert egyetemet végeztem, és olyan munkák jöhetnek szóba (ahova be is hívtak állásinterjúra) hogy egész nap az irodában egy gép előtt ülök. Na most én itthon is ezt csinálom, és apám azt mondja hogy ugyanezt csinálnám és pénzt is kapnék.

Viszont én teljesen másra vágyok, a pénz nem igazán érdekel, de nagyon magányos vagyok sosem vagyok társaságba mióta testvérem elköltözött, nincs baráti társaságom. Egész nap nem beszélek senkivel, csak egy-egy emberrel a gépen.

Valami olyan munkát tudnék csak elképzelni magamnak, amikor emberekkel foglalkozhatok, kommunikálhatok. Más a helyzet akkor ha már egy családos, meglévő egzisztenciával lévő emberről van szó.

De ez így tényleg nem lenne jó, viszont akkor meg elszúrtam X évet az egyetemre.

Úgy érzem nagyon rossz irányba halad az életem.