Hogy fogadjam el magam?

Én 81 kg voltam és utáltam magam. Régen sose voltam 65 kg-nál több, és az, hogy az évek alatt így meghíztam, nagyon elvette az önbizalmam. Nővérem és egy jó barátnőm is mindig teltebb volt nálam, de ők ebben az időben pont, hogy szépen lefogytak, ami még jobban elvette az önbizalmam. Persze örültem a sikerüknek, csak én meg alig tudtam magamra nézni, hogy már ennyivel nagyobb vagyok náluk is. :( Akkor fogadtam meg, hogy lefogyok, mert sajnos rá kellett jönnöm, én így nem fogom tudni elfogadni magam. Azóta elértem a 69 kg-ot, ami még a célsúlyomtól messze áll (55 kg szeretnék lenni), még is már érzem és látom a változást, ami már adott egy kis önbizalmat. Szóval szerintem a legjobb megoldás, ha jelen állapotodat nem tudod elfogadni, hogy megpróbálsz fogyni valamennyit. 5-10 kg leadása is már dobhat az önbecsüléseden. :)

Nekem is még elég nagy a hasam így is, a combjaimról és karjaimról meg már ne is beszéljek, de már kevésbé zavar így, hogy tudom, én igyekszek leadni belőlük. Tornázgatok is itthon, ami úgy szintén jó érzés, és valamennyire látom is, hogy formáz (pl egész lettek vállaim :D).

Szóval összességében én ezt tudnám ajánlani.

Szerintem nem elvárás a teljesen karcsú alkat az önbizalomhoz, tehát hidd el, kis fogyás is okozhat csodát abban, hogy az ember már elfogadja azt, ahogy kinéz. :)

A szidalmazókra meg nem érdemes figyelni, az ő szegénységi bizonyítványuk, hogy ebből szereznek maguknak örömet.

Nyilván nem is szabad alapból se hasonlítgatni magunkat senkihez se. Magunkat kell úgy elfogadnunk, ahogy vagyunk. :)

Én is pl. hiába fogynék le egészséges súlyra, erősebb alkat lennék, tehát pl. szép vékony lábaim sose lesznek, mert alkatilag jellemző rám a nagyon széles csípő és vastagabb lábak. De hát ez van, ez vagyok én, ezt dobta a gép, ezt kell elfogadnom, ezzel kell megbékélnem. :D