Hogyan tudnám leküzdeni ezt a félelmemet?
Nem is tudom, hogy félelemnek nevezzem, vagy szorongásnak.
Szóval a gondom a következő: párkapcsolati dolgokkal kapcsolatban elég nehezen boldogulok. A gimiben például annyira félénk voltam, hogy ha tetszett egy fiú, és egy légtérbe kerültünk, legszívesebben csak elsüllyedtem volna. Azt, hogy beszélgessek vele, elképzelhetetlennek tartottam. Ez mára javult azért, könnyebben ismerkedek, kapcsolatom is volt már (az már más kérdés, hogy milyen..:D).
De a probléma - ha enyhébb formában is - még mindig fennáll: akárhányszor megtetszik valaki, vagy elkezd valaki érdekelni, rám jön ez a megmagyarázhatatlan szorongás. Testi tünetekkel is jár, ha találkozom az illetővel, szívdobogás, remegés. Félek megnyilvánulni előtte. Emiatt nehéz is az ismerkedés.
Ez tizenakárhány évesen még valahol normálisnak is mondható, de itt vagyok, 22 évesen, és nem értem magamat. Hogy ez miért van, miért vannak ilyen érzéseim. Nem tudom megfogalmazni, konkrétan mitől félek..azt hiszem túl nagy súlyt tulajdonítok annak az 1 embernek a véleményére. Ennyire nem hinnék magamban? Ilyen nagy önbizalomhiányom lenne?
Az érdekes az, hogy ha ezt a területet nem nézzük, azt mondhatnám, az életem tökéletes. Nem vagyok csúnya lány, sőt, tudom magamról, hogy jól nézek ki. Vannak barátaim, az életem más területein sikeresnek mondanám magamat.
Szeretném rendbetenni magam, mert tudom, csak akkor tudok boldog párkapcsolatot kialakítani valakivel, ha magammal is rendben vagyok. És amíg ilyen félelmek vannak bennem, addig nem a megfelelő embereket vonzom, vagy ha igen, akkor őket is elüldözöm magam mellől...
válasza:Azt gondolom, hogy valami miatt tudattalanul gátolod, hogy kapcsolatod alakuljon ki. Azt írod, hogy volt kapcsolatod, de "az már más kérdés, hogy milyen". Azt nem írod, hogy "belekényszerítetted magad, vagy csak egyszerűen nem jól alakult, és azt sem írod, hogy előtte is volt ez a szorongásod, vagy sem.
Ha nem volt előtte, akkor lehet ez a dolog a rossz emlék okozta szorongás ("úgyis rossz lesz, minek próbálkozzam, nem fog menni").
Ha "mindig is megvolt", talán érdemes azt átgondolnod, hogy mi lehet az, ami kiváltotta. Egy ismerős, barát rossz tapasztalatait vetted magadra? A családban volt rossz párkapcsolat? Talán a szülőké? Sokat árthatnak ilyen szempontból pl. az anya megjegyzései, ha rossz a viszonya az apával/párjával.
Lehet, hogy túl sokat vársz attól a személytől, akit kiszemeltél, akkor a kérdés az, hogy miért?
Ez az egész amúgy a szociális fóbiás dologra hasonlít, csak nem terjed ki minden társas kapcsolatra.
Sok minden oka lehet, szerintem érdemes egy pszichológust megkérdezni, hogy ez mi és miért van.
Mindig megvolt, nem csak a kapcsolat után. Azt hiszem pont azért tudtam vele kapcsolatba lépni, mert benne is hasonló szorongások voltak, és így megértettük egymást, de pont emiatt nem is működött a kapcsolat (mert mindkettőnkben túl sok volt a negatív érzés).
Igen, ezt írnom kellett volna, sajnos a szüleim kapcsolata nagyon nem jó, nem volt jó..egész kiskoromtól kezdve azt láttam, hogy boldogtalanok, s az én kapcsolatom az édesapámmal is rossz. Ez magyarázat lehet, de... nem tudom, olyan sok ember nőtt fel rossz családi körülmények között, van olyan barátom, akiknél sokkal rosszabb volt a helyzet, és neki mégsincs ilyen "defektje". Egyelőre nem értem, hogy miért lenne ez ilyen nagy hatással rám, de igen valószínű ez (is) közrejátszik.
Köszönöm a válaszod!:)
válasza:Nem vagyunk egyformák. Van, aki a háború minden poklát végigjárja, mégsem lesz belőle "defektes" (hogy a te - amúgy szerintem eléggé negatív - szavaddal éljek), más pedig, kis túlzással élve, mondjuk egy rossz iskolai jegytől összeomlik.
Sok múlik azon, hogy mit hozunk a gyerekkorból, milyen a neveltetésünk, mik az adottságaink, meg még sok mindentől.
Ha ismered magad, képes lehetsz a rossz dolgokat kivédeni, de legalábbis azok hatását csökkenteni (nem ezós értelemben, hanem egyszerűen csupán azáltal is, hogy tudod, mire hogy reagálsz, mi mit vált ki belőled, megismered a korlátaidat, azt, hogy miben vagy jó és stb.)
Említed, hogy a szüleid boldogtalanok, és édesapáddal rossz a kapcsolatod. Az első esetben tudattalanul is levonhattad azt a következtetést, hogy "nem jó párkapcsolatban lenni, mert biztosan rossz vége lesz"; a második dolog pedig a párkapcsolatot szintén rosszul befolyásolhatja, mert a nők a párválasztás szempontjából nagyon is az apjukhoz valamiben hasonló embert választ(h)a(t)nak. Te ettől tartva akadályoz(hat)od saját magad ebben.
De ez csak egy gondolatsor, nem is biztos, hogy igaz. De talán érdemes lenne ezeket a dolgokat átgondolni (akár egy pszichológus segítségével).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!