Magányos vagyok, és az önsajnálatomba süllyedve nem tudok semmire koncentrálni. Mit tegyek?
Tudom, csak elhatározás kérdése, mégsem tudok előre lépni. Dolgoznom, tanulnom kellene, de olykor napokat töltök az ágyban a plafont nézve, annyira pánikban és egyedül érzem magam. A környezetem nem veszi észre (nem akarja észre venni), mennyire rossz. Sosem voltam ennyire egyedül, tényleg nincs senkim, akit közel tudnék engedni magamhoz. A legjobb barátnőm a párkapcsolatának él. Komoly partnerem, akivel mindent megoszthattam, már közel fél éve nincsen.
Úgy érzem, csak sodródom, és dühös vagyok magamra, hogy nem tudom kezembe venni az életem. Nem tudom, hogy kezdjek bele.
Valaki van így ezzel? Vagy tud segíteni, hacsak pár szóval is?
Köszi előre is.
20/L
válasza:
válasza:#1 Elgondolkodtam rajta, de inkább visszafogtam most magam :D Sajnos az ilyen időtöltés nem hiszem, hogy megoldásra vezetne, csak még több energiámat osztogatnám szét olyanokra, akik lehet meg sem érdemlik. :/
#2 Igazából nagyjából szeretem azt, amit csinálok, a sulit, a vele járó közösséget, a programokat. Csak valami hiányzik, ami úgy érzem, korábban megvolt. (Mondjuk szívesen járnék többet esetleg túrázni, vagy kulturális programokra, de ez csak rajtam múlik.)
válasza:#4 Ez tényleg jó tanács! Pár éve paleoztam, most 60-70 %-ban tartom be. Ég és föld ha egy ilyen egészségesebb életmódot követek, meg ha nem. Sokat ad a közérzet javulásához.
Csak valahogy mindig visszaesek mégis. Világfájdalmas vagyok. De minél többet mondom, annál jobban szégyellem magam :D És így általában sikerül magamra erőltetni, hogy összekaparjam magam és működjek tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!