Szerintetek nagyon bizarr vagyok?
Kiskorom óta imádok olvasni-és most már írni is-könyveket, hatalmas a fantáziám.A suliban sokan okostojásnak tartottak/tartanak, és mivel introvertált is vagyok így kevesen ismernek igazán, a többség csak a visszahúzódó csendes lányt látja. Vannak akik érzéketlennek tartanak, vannak akik unalmasnak (ezek azok akik nem is kísérelték meg hogy megismerjenek), és gondolom emiatt nem volt még soha fiúm, és van kevés barátom.
De az az igazság hogy nem csak könyvekből állok, nagyon érezelmes tudok lenni és nagyon bele tudom magam élni történetekbe.
Van néhány párosításom a kedvenc könyveimből (a legnagyon "ship"-em a Jily, évek óta bele vagyok őrülve), imádok képeket, videókat nézegetni róluk neten ha unatkozok, meg persze fanfictionokat olvasgatni mindenféle nyelven és nagy mennyiségben. Van néhány pár a valóságban is akikkel ugyanígy vagyok, de érdekes módon jobban szeretem kitalált karakterekkel csinálni ezt, mert a fantázia világában sokkal szebb minden.
De vannak ismerőseim is,akiket imádok együtt látni, persze nem a megjátszott "ökökkéegyütt" aztán egy hét múlva szakítunk párokra gondolok, hanem akiket már ismerek és tudom hogy évek óta szeretik egymást, azok az emberek akiknél érzed hogy együtt fognak megöregedni. Mindig mosolyt csal az arcomra ha látok egy vidám képet róluk, vagy élőben szivatják egymást, tesznek apró gesztusokat a másik felé amit sokan észre sem vennének de annyira személyesek és őszinték ezek a mozdulatok hogy nem lehet nem mosolyogni rajtuk.
Ilyenkor mindig elfog egyfajta irígység is, pedig tudom hogy nem szép dolog meg hogy csak magamnak ártok vele, de olyan rossz nézni hogy milyen sokan vannak a környezetemben akik átélik azt ami nekem a legnagyobb álom lenne.
Egy tiszta, őszinte párkapcsolat, és egy igaz, életre szóló barát.Mert barátok helyett is inkább csak "haverjaim" vannak, szinte bármit megadnék akár csak egy igaz barátért is, akivel bármit megoszthatok, hasonló az ízlésünk és aki mellett folyton önmagam lehet, biztonságban érezhetem magam.
De ahelyett hogy cselekednék és megnyílnék az embereknek, hogy valóra váltsam az álmom (ami nem a világ leglehetetlenebb álma, párkapcsolat és barátok), csak csendben figyelem az embereket meg képeket nézegetek/sztorikat olvasgatok és van, hogy írok kitalált szereplőkről.Ez olyan...szánalmas. És bizarr.
Szerintetek nagyon furcsa vagyok? Van rá esélyem hogy valaha megnyíljak és elérjem ezeket a dolgokat vagy őrült macskásnőként fogok megöregedni?xd
Mert annyiszor szántam már el magam hogy na most cselekedni fogok, aztán sosem jött össze.
17/l
Tényleg?:o
Gratulálok neki, akkor biztos jó lehet:)
Milyen furcsa,hogy vannak fordulópontok az ember életében amiről azt hinné hogy rossz irányba fogják vinni (pl.kirúgás) erre teljesen jó irányba vált az élete mint ennek az ismerősödnek. Bár nem ismerem de örülök hogy összejött neki, nem hiába mondják hogy a tehetség mindig utat tör magának:)
Köszönöm hogy megérted és tiszteletben tartod:) Nem tudom mennyi tehetség van bennem de nem is azért akarok írni hogy ebből éljek hanem mert élvezem amikor elveszek a gondolataimban, és szeretném ha egyszer mások is olvasnák majd ezeket a gondolatokat amikor egy szép, egész könyvvé állnak össze. Hogy másnak is hasonló örömöt tudjak velül adni mint amiket én kaptam kedvenc íróimtól.
Igen azt ismerem, bár nekem nem a kedvencem de abban az ágban is lehet szépeket alkotni meg sokaknak tetszenek a yaio alkotások:D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!