Hogyan szabályozzam az érzéseimet?

"azzal szúrom el a kapcsolatunkat, hogy amikor éppen mellettem van, és ő próbál velem beszélni, de én nem tudok mit mondani neki, ezért csendben maradok, így nem tart jó társaságnak, mert érzi rajtam, hogy feszült vagyok."

Nem. Nem azért nem tudsz neki mit mondani, mert izgulsz, hanem azért nem mondasz neki semmit, mert alapból se tudnál neki mit mondani. Éppen ezért is izgulsz. Tudod én régebben mindenkivel akármiről el tudtam beszélgetni, de mindig hülyének néztek a témáim miatt. A többiek arról beszéltek milyen volt a buli. Másról nem is ment a téma. Nem is tudtak volna másról beszélni, hiszen a bulizás az egész életük. De én szeretek okos dolgokról beszélni, tudományos dolgokról, meg mindig eltér a véleményem másoktól. Ennek az volt az eredménye, hogy nem szerettek velem beszélgetni. Megtanultam, hogy ha nem lehet valakivel beszélgetni arról, amiről én szeretnék, akkor ott vége. Tehát tök mindegy, hogy kussba ülök vagy beszélgetek vele. Mindegy, mert így is úgyis hülyének nézne, ha elkezdeném mondani neki, hogy az Andorméda galaxis másodpercenként 250 km-t közelít. Egyszerűen tök mindegy mit mondok, akkor teszem jól, ha hallgatok. Ezt megtanultam. Vagy ha birka módon bólogatsz arra, amit a többség mond. Én egyiket sem szeretném, így hát marad az, hogy kussban ülök (mint ahogy te is, amikor nem egyezik a véleményed a többiekkel, de nem akarod ezt hangoztatni). A lánnyal meg soha a büdös életbe nem fogsz tudni összejönni, mert tőled várja, hogy beszélgess vele, hogy szórakoztasd a dumáddal, mintha valami bohóc lennél. Figyi, ha ő kérdez, vagy mond valamit, te meg tisztességesen válaszolsz, és hozzászólsz a témához, az már elég. Ha neki nem elég, és egy regényt vár tőled, vagy valamit, amin nevethet, akkor nézzen Comdey Centralt. Ott elszórakozhat. Ha valakinek tetszem, akkor nem azt várom hogy megnevettessen. Te sem azt várod a lánytól hogy viccet meséljen...