Miért nem "merek", miért nem engedem közel magamhoz az embereket, holott szeretem őket?

> de nem merek szólni az edzőnek, félek attól hogy elutasít

Jelenleg nem jégkorongozol, és nem vagy tagja a csapatnak. Mi a legrosszabb, ami történhet, ha megkérdezed az edzőt? Az, hogy az égadta világon semmi nem változik, ugyanúgy nem leszel tagja a csapatnak. De ez sem a legrosszabb, mert akkor ezt tudva tudsz esetleg keresni egy másik csapatot, vagy más hasonlóan kielégítő elfoglaltságot. Tehát a „nem kérdezem meg” esethez képest bármilyen válasz csak jobb lesz.

> félek attól hogy … nem is hiányzom én oda

Ez vagy így van, vagy nincs így. Vagy így vélekedik az edző és a csapattársak, vagy nem. Attól, hogy ezt esetleg megtudod, attól nem lesz ez rosszabb, nem fogják többen, vagy jobban azt gondolni, hogy nem hiányzol oda.

> Nekem nem megy olyan könnyen a megnyílás, valami miatt "tisztes távolságon" tartom az embereket.

Ettől még lehetsz jó játékos, jó csapatjátékos. És ezen meg rajtad kívül senki nem tud változtatni. Ismered azt, amit magadban hibának tartasz. Akkor javítsd ki. Igen, elsőre idétlennek fogod érezni, vagy veszélyesnek. Állj szóba az emberekkel. Kérdezd meg, hogy hogy vannak. Hallgasd meg a válaszokat, és másodszorra már annak tükrében kérdezd őket. Ha téged kérdeznek, akkor válaszolj. Nyugodtan elmondhatod a véleményedet valamiről részletesen, nyugodtan leírhatod az érzéseidet. Lesz, aki majd vitázni fog veled, lesz, aki megpróbálja esetleg ellened fordítani, de lesznek, akik pont emiatt fognak melletted állni. Ha nem így lenne, akkor meg el kell gondolkodni rajta, nem te csinálsz-e valamit, vélekedsz-e valamiről rosszul.

Mond el apukádnak, örülsz annak hogy négy évig az apukád volt. Köszönd meg neki a négy évet.

Mond el, szereted, megbocsátasz neki.

Ezeket szívből mondjad.

Egészítsd ki a saját mondanivalóddal. Légy spontán, ami jön. Öleld át. Vígasztald meg. Olyanokat mondj: Semmi baj,minden rendben lesz.

Az is fontos, hogy jó érzéseid/gondolataid legyenek az apukádról.

Az ölelés után sétáljatok, nem kell beszélgetni, csak figyelj mit érzel.

Ha elég öleld át Mégegyszer.

Mondj neki olyat, hogy: Isten áldja a lelkedet. Nyugodj békében. Szeretlek.

Csináld addig naponta ezt, amig érzelmileg fel nem szabadulsz.

Blokkolva vagy:harag, és el nem sírt könnyek

Ezeknek mennie kell, akkor mersz majd kinyílni.

Félelem nélkül adni/elfogadni.

Körülbelül ennyi elíndítja a dolgaid, ha apuddal rendbe teszed a dolgokat érzelmi, és gondolati színten.

Csodálatos érzés lesz, csináld. :)