Nem tudom közel engedni az embereket magamhoz, mert sokaknak akarok a barátja lenni, ezért senkinek sem leszek, mi a megoldás?

kissé furán hangzik ,de ez a helyzet..

mondták már mások is, hogy jellemző rám ez a tulajdonság (hogy nehezen engedek közel vkit magamhoz) ,az a baj ,hogy nekem ez nagyon fáj.

mikor látom ,hogy nálam sokkal fiatalabbaknak ez milyen jól megy, ugyanakkor azt is észrevettem ,hogy ők sem többek egymásnál mint haverok, de elvileg ez nekik így jó.

én mikor a haverjaimmal vagyok, olyan feszültnek érzem magam, mikor humorizálnak, egymaguk elvannak ,tökre bekapcsolódnék ,de elmegy a kedvem az egésztől mikor 5-en mennek egymás mellett ,lökik a hülyeséget, amire én egyáltalán nem is vagyok vevő(részegen még csak-csak)

és megpróbálok csatlakozni hozzájuk ,és hallom ,hogy a közös ismerősükről van szó, ekkor már olyan szinten nincs kedvem az egészhez ,hogy legszívesebben otthagynám őket..

ha vki kérdez tőlem vmit próbálom kifejteni a gondolataimat, hogy sokáig tartson ,van mikor jön minden magától ,meg h csak erőlködöm:\

egy jó barátom van akivel semmi ilyen gondom nincs,viszont mikor jönnek az ő barátai és vagyunk 3man ,akkor is van hogy én beszélek vele többet ,vagy hogy a haverja, és a haverja aki elvileg nekem is haver, nem vagyunk olyan jóba h órákon át dumáljunk... tehát ez is szar ha 3man megyünk, akkor már inkább menjünk 10en(ezzel a társasággal) és akkor talán nem maradok egyedül ,de erre is volt már példa

mire jók a haveri kapcsolatok?

ez így nagyon rossz, most is azért írom ezt le, mert volt egy semmilyen napom..annyira bosszant ,hogy ha a mi osztályunkba jön egy új csaj, akkor 2 hét alatt többet dumálnak vele mint velem eddig...

pedig egy jó suliba járok ,ahol elvileg jó fejek az osztálytársaim..nemértem:\

18f