Én is szabad akarok lenni! Végre undor nélkül akarok tükörbe nézni! Mit tegyek? 16/L
A szüleim mindenben akadályt jelentenek számomra. Anyu a szemembe mondta hogy a "világra szartam egy gyereket akit talán nem kellett volna" apu meg le k**** anyáz ha dühös rám. Amugy folyton ócskáznak sokszor kiváltó ok nélkül. Ők ettől boldogok. Ha a vásárlásról van szó nekik csak a márka számít pedig nincs sok pénzünk. Mintha az életünk bolti kirakat lenne. Mindenki csilli-villi márkás ruhában vigyorogva áljon a polcon azt a látszatot keltve hogy tökéletes család vagyunk. Ha viszont ez a kirakat nincs épp kivilágítva akkor megy a kiabálás, vita és a másik ócskázása.
Kis korombam otaku voltam. De anyunak nem tetszett. Ócskázta mert szerinte dedós mese film az összes anime. Elvette a tv-m amikor még volt animax és így leszoktatott. 2015 szeptemberében életemben előszőr találkoztam a rocker stílussal. Azonnal lenyűgözött a zene és a merészségük! Viszont anyuék drogos elmebetegeknek tekintenek a rockerekre ezért eszembe se juthat egy egy bandás póló. Pedig néhányat szeretnék. Én lélekben inkább emo vagyok mint metálos. Az ismerőseim szerint. A velem egy idősek szemében egy "szűz kislánynak" vagyok elkönyvelve. Mivel sose volt még a szüleim miatt barátom, nem cigizek/iszom/drogozom...viszont anyuékkal ellentétben imádom a horrort és a beteg dolgokat. Bizonyos fájdalmakat is szeretek. Pl mikor mások szeretetből bántanak (harapnak, meghúzzák a hajam...stb). Nem vagyok beteg csak furcsán normális. Oké kicsi vagyok (154cm,52kg) és jelentéktelen külsőm van...de én nem akarok így kinézni. Jó lenne ha a külsőm mutatná a személyiségem. De ez csak akkor lesz lehetséges ha saját keresetem lesz.
2015nyarán elért egy töréspont.Rá döbbentem hogy a gyerekkori álmok csak naív elképzelések a jövőről. Tudom hogy az enyémek is ilyenek voltak. Néhány butaság is volt. De én nem akarok úgy meghalni hogy tanultam, dolgoztam, meghaltam. Azt akarom hogy a kis lány aki voltam büszke legyen arra a személyre aki lettem. Ez az én fogadalmam és én váltom valóra. Mimdig jó kis lány voltam. Az is maradok csak már végre önmagam akarok lenni.
Mit gondoltok erről?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
Gondolj arra, hogy 18 leszel és akkor a buta véleményük nem számít. AZ is lehet, hogy csak dühükben mondanak néha rosszakat neked és a maguk módján szeretnek, de ez a maximum, amire képesek. Talán annak idején nekik se voltak normális szüleik, és rossz mintát kaptak.
Mindenesetre az vigasztaljon, hogy nem velük kell leélned az életed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!