Miért nincs kitartásom?

Nincs kitartásom semmiben, nem érzek felelősséget a tetteimért. Utolsó félévem van az egyetemen, de ott akarom hagyni, mert úgy érzem nem bírom tovább csinálni, idegileg teljesen kész vagyok. 1évet már halasztottam, pont ezért többet már nem halaszthatok. Amikor halasztottam megkönnyebbültem ám mikor már nem lehetett visszacsinálni összeroppantam, hogy hogy lehetek ennyire buta.

A kitartás hiányához párosul még az is, hogy roppantul szégyellem magam a szüleim előtt, mert ők értem dolgoznak én meg ilyen idegileg nulla vagyok! :( Végig az évfolyamelsők között voltam átlagosan 4,7 volt a kreditindexem, de minden vizsgaidőszakom egy pokol volt, testileg is lebetegedtem, lázas voltam. Nem éreztem felelősséget a vizsgákért mint mások, mások azon voltak, hogy mindent minél hamarabb befejezzenek én meg csak halogattam mindig, minden vizsgámat az utolsó pillanatig, olyan is előfordult, hogy 3 is volt 1 nap, mert nem mertem elmenni, az utolsóra alkalomra meg már muszáj volt. Az utolsó vizsgidőpont előtt jött meg mindig az eszem pánikba estem és tanultam egész nap és egész éjjel, sírtam tanultam szégyenkeztem ez volt a felállás. Most is úgy vagyok, hogy aktiválnom kell magam az utolsó félévhez, de lelki beteg vagyok, nem alszom már hónapok óta. Érettségi előtt voltam még így, akkor olyan mértékig elfajultak a testi tünetek, hogy kórházba is kerültem.

Nem tudom, hogy mivel tudnám magam ösztönözni a tanulásra, mivel tudnék szorgalmat belevinni az egészbe. Tudom, hogy rossz, amit teszek szégyellem is, de hogyan tudnám összekapni magam?

Voltatok már úgy, hogy nem érdekel az iskola, mit tettetek hogy visszajöjjön az akarat?