Az normális, hogy engem inkább az elveim irányítanak?
Jó, oké... Ez a "Az normális hogy..." olyan sablon szöveg, de na. :D
Szóval így nyáron rá kellett jönnöm, hogy engem eléggé az elveim irányítanak.
Pl. osztálytársam mindig piszkál, én pedig kiállok magamért, és ha úgy szól, akkor megmondom neki, hogy mit képzel magáról. Konkrét példa: SZÜNET van, beszélek a barátommal, de ő jön és elküldi a francba... Persze mindketten ellenálltunk.
Egy másik osztálytársam később győzködött, hogy ne csináljam, mert saját magam járatom le, de nekem "elvembe" van, hogy ne hagyjam ezt a fajta "elnyomást"....
És nem csak ilyen nézetekben irányítanak az elveim, de a legérthetőbb ezt volt leírni.
Nehéz élet vár rád. Munkahelyen az az eljárás, ha ellentmondasz a főnöknek, akkor kirakják a szűrödet. Van aki az álmaiért bármire képes. Ilyen esetben az elvek mennek a szemetesbe, mert csak hátráltatnak. A jutalom pedig a jólét. Ezt leginkább az önkielégítéshez tudnám hasonlítani.
A második verzió, amikor valaki még akkor is kiáll az elvei mellett, ha abból kára származik. A jutalom a tiszta lelkiismeret. Általában önpusztítással jár.
Persze mindkét esetben meg kell küzdeni.
Azt Te választod ki, melyik felel meg jobban a személyiségednek.
"Csak a döglött halak úsznak az árral." [Lao-ce]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!