Mi történt velem?

Régebben ilyen szövegeket írtam:

Néztem mélyen a szemébe, értelmet nyert egy bizonyosság, a végzetünk karjai egymásba, visszavonhatatlanul összefonódtak, és mind a kettőnk szívére lakat került, a kulcs, a másik kezébe.

Akkor abba a pillanatba, a Föld megszűnt forogni, és csak ránk, ránk összpontosult a világ.Egymás gondolatába csak a másik létezett, mintha születésünktől fogva nem láttuk volna, csak egymást. A külvilág és a belső világunk, világomba csak az ő színei festették színesre a a színest, és hagyta szürkén a kellő dolgokat.Ő gyógyította meg a lelkemet, a kétségbeesés, gonoszság, szürkeség rákjától.

Most meg ha meglátok egy ilyen szöveget (nem csak egy van belőle) ki is törlöm mind...