Nagyon szomorú vagyok azért aki vagyok. Nem megy az elfogadás, mi a helyes út ilyenkor?

Már régóta tart nálam ez a folyamat. Egy vékony srác vagyok, mindjárt 20 éves. Mindig is vékonyabb voltam az átlagnál, egyfajta szorongás is úrrá lett rajtam a tinédzser évek alatt, ami miatt még a testtartásom is rossz. A hangom is rendkívül "rossz", nagyon magas, a szakemberek se tudnak fele mit kezdeni állításuk szerint. Nyár van, teljesen egyedül vagyok. Barátaim nincsenek. Otthoni kapcsolatok elkoptak, itt pedig nem sikerült talajt fognom, pláne, hogy mindeni látványosan ápolja a kapcsolatot a gimis társaival. Budapesten élek egyébként, hogy tisztázzuk a helyzetet.

Dolgozni és képtelen vagyok, mert mindig rettegek, hogy a telefonba lekezitcsókolomoznak. Mindig irigykedve nézem a fiúkat, akiknek széles válluk van, normális alkatuk. Tudom, hogy sport stb, de ez előbb utóbb minden fiúnál kialakul, természetes folyamat. Nekem nem jött össze. Bár elkezdtem edzeni, nem igazán érzem a változást. Meg annyira hosszú utat kéne bejárnom, hogy nem igazán van kedvem hozzá. Annyira rossz, hogy csak 1-2 ember dob hozzám pár üzenetet az internet csodái segítségével, de ezen kívül senki sem áll mellettem. Senki. A legjobb barátom is elhagyott a problémáimból adódó rossz kisugárzásom miatt. Végleg.

Sokszor gondolkoztam már, hogy végleg elmegyek