Van, aki még ilyen, mint én? Szerintetek ez önbizalomhiány?

Van, amikor annak érzem magam, máskor meg szinte tojok a világra. Őszintén szólva nem tartom magam szépnek (talán egy évben egyszer előfordul). Nem szeretem, ha valaki álszent, hazug és képmutató vagy, ha játssza a fejét. Nagy általánosságban olyan dolgok érdekelnek, amik a körülöttem lévőket nem (környezetvédelem, olvasás, írás - szeretnék publikáló író/költő lenni, de van, mikor nem hiszek abban, hogy sikerülne). Szerintem az emberek általában furcsának tartanak, általában kiröhögnek vagy hülyén néznek rám, csak mert nem tetszik nekik, ahogy kinézek vagy amit csinálok. Hálistennek már eljutottam odáig, hogy csak fintorogjak rájuk vagy röhögjek rajtuk és nem törődöm a véleményükkel. Mindössze elkeserítő, hogy az emberek - akik körülvesznek - szánalmasak. Igazából azzal nyugtatom magam, hogy majd HA felvesznek egyetemre (végzős vagyok), akkor minden megváltozik, mert találkozom olyan emberekkel, akik hasonlóak hozzám és el tudnak fogadni. Tudom, nem vagyok valami szerethető egyéniség (általában kimondom a véleményem, még ha sértő is, pedig elvileg elég érzelmes vagyok; utóbbit meg azzal próbálom leplezni, hogy úgy teszek, mintha semmi nem érdekelne és lelkileg nagyon erős lennék :D a gondjaim nem mondom el senkinek - talán egy embernek - mert szerintem felesleges, illetve nem értik meg. utálom, ha furán néznek rám, mert én így meg úgy gondolom). És persze, mondták már nekem, hogy ha nem tetszik, változtassak, de utálnék nem önmagam lenni (tudom, úgy teszek mintha erős lennék, és ezzel nem vagyok önmagam... de ez nekem még egyenlőre nem megy. meg eleve mindkettő bennem van, egyszer ilyen, másszor olyan egyéniség vagyok. nem túlzottan szeretem).

Nem várom, hogy most önbizalmat öntsön valaki belém, mert nem vagyok depressziós meg totál tanácstalan. Tulajdonképpen a legnagyobb gondom az, hogy csúnyának és nem szerethetőnek tartom magam. Mert azt látom, hogy mindenkinek a külső a fontos, a pénz, hogy mekkora nagyfej az ember, stb. És ez elkeserítő.

A gúnyos hozzászólók kíméljenek, kérem... Csak jól esett leírni, és kíváncsi vagyok, ti mit gondoltok erről.

17/L