Fordult máreg a fejetekben az emberölés?

Az elsőhöz hasonlóan, én is gondolkoztam korábban öngyilkosságon, de - ahogy láthatjátok -, nem tettem meg, és örülök is, hogy nem.

Gyilkossággal kapcsolatban... Volt már olyan, hogy elképzeltem, milyen érzés lehet megölni valakit. Egy kellemes nyári estén mennék az utcán, és valakit jól összeszurkálnék. Amikor ilyen eszembe jutott, egész különös érzés volt, szinte élveztem a gyilkosság gondolatát. Viszont soha nem ölnék embert. Nem akarok gyilkos lenni, a gyilkosság bűn (a törvény szemében és Isten szemében egyaránt). Olyan bűn ez, amit nem akarnék semmiképp elkövetni, nem csak a következményektől való félelem, hanem sokkal inkább a bűn súlyossága miatt sem. Nem akarok egy ártatlan embernek sem ártani.

Visszafelé sokkal szívesebben játszom el a gondolattal: vagyis áldozat vagyok, valaki pedig megöl engem.

Valamiért érdekelnek a gyilkosságok, ezért sok krimit megnézek, meg gyilkossággal kapcsolatos videókat is (akár valódi felvételeket, akár filmjeleneteket).

Nekem úgy fele-fele arányban fordul me a fejemben minden más gondolattal együtt. Elutasítom az emberi élet értékét hangsúlyozó értékrendet. Nagyon szívesen èlnék egy anarchia uralta világban.

Mindazonáltal ahhoz, hogy megöljek valamit, nagyon komoly hibát kellene elkövetnie ellenem, különben nem kockáztatnám a saját biztonságomat.