Mi számodra a legkedvesebb, a legrosszabb, a legvcesebb és a legijesztőbb emlék?

Nini, te kérdezni is szoktál? :-)

Na jó, írok egy olyat, ami rossz is, de vicces is - és egy kicsit ijesztő is. Így visszagondolva tiszta röhej - olyan Briget Jones-os történet. :-D

Egyszer régen (kb. 19-20 éves lehettem) nem a saját lakásomban mostam hajat, hanem egy rokonomnál. Utána boldogan fedeztem fel a polcon egy hajhabot. Kinyomva kicsit fura volt, de azért a fejemre kentem.

Aztán valamilyen indíttatásból a WC-n ülve olvasgatni kezdtem a flakont. Magam sem értem, miért mert amúgy sosem olvasok a WC-n. Lehet, hogy az őrangyalom adta a kezembe, hogy nézzem meg.

Némi forgatás és nézegetés miatt ma is emlékszem a fájdalmasan belémhasító felismerésre... a kezemben tartott flakon ugyanis nem hajhab volt... hanem szőrtelenítő hab.

Feketepárducot meghazudtoló lendülettel vetettem magam a fürdőkádba. Azt hiszem, legalább 5-ször samponoztam be a hajam. :-D Mázlim volt. Lemostam a cuccot, mielőtt kifejtette volna a hatását. :-)

Legkedvesebb...nem tudom. Egyszer volt velem olyan, hogy úgy voltam ebben a pillanatban tudnék maradni örökké, az elég jó volt. A mostani barátommal volt kb 2 éve. Csak feküdtünk és így éreztem.

Legrosszabb az egy tábor volt, amikor alsós voltam. Azon belül is egyik reggel félálomban teljesen biztos voltam benne hogy otthon vagyok, aztán kinyitottam a szemem és akkora csalódás és szomorúság...mondjuk így belegondolva éreztem még egyszer ilyet, az nem olyan régi, de azt nem hánytorgatnám:D

legviccesebbet nem tudok választani. Sok van.

legijesztőbb..az az átok 2 utáni hetem. Kifejezetten az első éjszaka...brr.

Neked fogalmad sincs én milyen megbotránkoztató kérdéseket tettem már ki (úgy, hogy én nem megbotránkoztatni akartam, hanem érdekel a téma, csak túl kényes volt, és sajnos elég beteg is). :D

Ha ide leírnám őket, elpirult arccal elfutnál a gép elől.

Legkedvesebb: amikor aludtam a cicámmal, nagyon nagyon boldog voltam. :) A másik fajta boldogság, (amikor teljesen elöntött az adrenalin), amikor osztálykiránduláson kisvonatoztunk, és eltelve energiával vigyorogtunk és integettünk mindenkinek, és ők bármilyen savanyú képet is vágtak, végül nem bírták és visszamosolyogtak. :) Nem nagy dolgok, de fantasztikusan éreztem magam tőlük.

Legrosszabb: az embernek néha van egy olyan érzése bizonyos dolgok hatására, hogy ez nem lehet a valóság, mert ez túl szörnyű, ez csak egy álom. Na ez is ilyen volt, a szüleim, akikben bíztam, akik támogattak hátulról és ha velük voltam, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak éreztem magam, na ők egy hosszabb vita után kijelentették, hogy mindenki boldogabb lenne, ha nem lennék otthon, tűnjek el. Nem mentem végül el, de nem sokon múlott. Azóta nem beszélek velük annyit.

Legviccesebb: nem rémlik. Volt, hogy nevettem, de nem tudok kiemelni egyet se.

Legijesztőbb: kiskoromban bátyámmal megnéztünk egy űrlényes filmet, azóta se merem azokat nézni, pedig azért már nem kéne tőlük félnem. Aznap éjszaka szörnyűt álmodtam: lementem a lépcsőn, anyu ült a fotelban és nézett. Ilyesztő volt az egész, túl csönd volt, a színek merevek voltak, és valahogy nem az én élettel teli anyukám volt. Közelebb mentem, és akkor láttam meg, hogy anyu 2 dimenziósan szét volt lapulva, és rezgett a kép, zajok szóltak mögülem, stb. Aztán apu lesuhant a lépcsőn és nagy gülüszemei voltam és szörnyen vigyirgott rám és közeledett. Na és akkor szerencsére felébredtem.

A napokban gondolkoztam éppen azon, hogy megkérdezzem-e, hogy miért (majdnem) mindig kérdéssel válaszolsz a kérdésekre, de most itt volt az alkalom, úgyhogy kihasználtam. :)

És neked, kedves Lucifer? Mi volt a legkedvesebb/ legrosszabb/ legviccesebb/ legijesztőbb emléked?