Hogyan tudnám leküzdeni ezt a szorongásomat?

Sajnos be kell vallanom nektek, hogy van egy nagyon komoly jellemhibám. Ez inkább pszichológia, és csak részben szexualitás, de itt talán több lesz a válaszoló.

Szóval, nagyon bénán csajozok, 27 évesen még semmi sem jött össze. Természetesen nem ez a kérdés fő tárgya, még véletlenül sem szeretném ilyen sablonkérdésekkel rabolni az időtöket. Legfőképpen a súlyfeleslegem miatt nem megy az ismerkedés, ezen most próbálok változtatni (életmód csere, étkezés átformálása, sport, stb.), bár őszintén szólva, néha látom, hogy olyan dagadékok mászkálnak egész jó csajokkal...

Bocs a hosszú felvezetésért, jöjjön a lényeg! A jellemhibám az, hogy képtelen vagyok örülni annak, ha egy jó barátom becsajozik, párt talál, vagy csak szimplán lefekszik valakivel. Holott szerintem az lenne a természetes, hogy örülök a cimborám sikerének, mivel ez az élet része. Ilyenkor sajnos a mai napig csak irigység és szorongás fog el. Nem érzem magam teljes embernek, nem érzem úgy, hogy férfi lennék, és mindig ráébredek, hogy valójában eléggé hézagos az életem. Pedig nincs okom a panaszra, diplomás vagyok egy szuper és jól fizető munkával, gitározok, főzök, évente többször megyek külföldre, koncertek, fesztiválok, a családommal is minden rendben, forgatókönyv írás, tolmácskodás (nagyon amatőr szinten), és ezekhez jön most a kondi is, szóval nagyon sok szempontból irigylésre méltó az életem. De a kisebbségi komplexusomat sajnos csak ideig-óráig tudom levetkőzni, és mindig szorongani kezdek, ha megtudom, hogy egy barátom mondjuk múlt hétvégén lefeküdt egy helyes csajjal. Hatalmas ostobaság az irigység, de nem tudok felül kerekedni rajta, hanem az elismerés helyett csak zavarodottságot és frusztráltságot érzek.

Bocsánat amiért túl hosszú voltam, és előre is köszönöm a válaszokat!