Miért utálok mindenkit?

15/L vagyok. Régebb imádtam az embereket, ötödikben mikor szétváltam a régi osztályomtól sirtam éjszakákon át, annyi szeretet volt bennem, ha rájuk gondoltam pedig sokat heccelődtünk egymással. Aztán régebb volt sok barátom is, pasim is, egyszerre több is ( nem dicsekvésből mondom ), de mára már szinte mindenkit utálok. Utálom, hogy minden embernek megvannak a maga tévhitei és rögeszméi, hogy a suliban mindig kell legyen egy pár emberke akit folyton szivatnak.....

Régebb próbáltam becsapni magam, azzal hogy mindenkinek megpróbáltam felelni és igy persze mindenki szeretett és akkor már nem tűnt senki olyan rémségesnek, de ma már nem megy .......már nem akarok bizni senkiben, nem akarok kegyelmezni senkinek, se verbálisan se fizikálisan

Gyűlölöm, hogy az emberiség ennyire elfajult, hogy mindenki csak a külsőre ad, utálom, hogyha én is ' csúnya ' lennék nekik akkor én is kilennék közösitve....egyszerűen mi ez ??! Miért undorodok ennyire a korombeliektől és az éretlen felnőttektől is egyaránt ?