17 éves leszek, de az életem egy csőd. Hihetetlenül lusta vagyok mindenhez, nem tudom mit kezdhetnék magammal, már drogokhoz nyúlok, tönkreteszem a családom. Mit tehetnék? (Bővebben lent)

Most leszek 17, de már most el van b***va az életem, legalábbis úgy érzem. Hihetetlenül lusta vagyok mindenhez, még ahhoz is ami érdekel és egyszerűen nem tud érdekelni, hogy hasonló mentalitású, csak éppen idősebb ismerőseim komoly kábítószerfüggők, egyik napról a másikra élnek, teszem hozzá, már nem sokáig. A történetem ott kezdődött, hogy mindig rossz tanuló voltam, mindig volt valami problémám, többnyire az iskolában/val. Sokat voltam emiatt dokinál, kaptam matekfelmentést, jöttek a szakvélemények, hog a gyerek hiperaktív és figyelemzavaros. Folyamatosan csinálták az IQ teszteket és mindig azt hallottam, hogy milyen magas az IQ-m, milyen okos gyerek vagyok(és hallom ezt 1-2 tanáromtól a mai napig), én pedig hozzászoktam, hogy "ki ha nem én, mert én úgyis olyan okos vagyok, csak nem tanulok". Így hát sose tanultam/tanulok, ennek eredményeképpen tökéletesen meg is buktam általánosba, 2x is, annyi volt a szerencsém, hogy pótvizsgára összekaptam magam. 8 általános pipa, középsulira nem tudtam mit válasszak, bár 3.0-es átlaggal túl sok lehetőségem nem volt, így hát kitalálták itthon(a határidőhöz képest UTOLSÓ(!) éjszaka), hogy menjek gépész szakra. Azért anyámék találták ki, mert SEMMIT nem akartam, de egyáltalán. Hát jó, jött a 9., sz*rtam rá az egészre, utáltam is arra a szakra járni, osztálytársak is szekáltak, meg is buktam. Mondom, én nem maradok ott, így hát AUGUSZTUS UTOLSÓ NAPJÁN sikerült protekcióval felvetetni engem egy élelmiszeripari suliba. Jöttek az új haverok, régiek, akik voltak nagyrészt lekoptak, és ennyi. Eddig mindig otthon ültem, az új társasággal meg folyamatosan járok bulizni, minden király..nak tűnt. Úgy néz ki idén is meg fogok bukni, ezt az sulit se szeretem, bár klasszisokkal jobb mint az előző. Az igazság az, hogy a világon semmi nem érdekel, és lassan 17 év alatt semmit nem találtam ami érdekelt volna. Eleinte ugye rengeteget játszottam, de a programozás nem érdekelt. Már 1.5 éve rapszövegeket írok, a zene ami érdekel egyedül, de abból meg nem fogok tudni megélni. Jött a fű, tök jó volt bulikba, havi egyszer. Aztán 3 hetente, 2 hetente, már hetente többször is. Végigülöm a 7 órámat, hazajövök, muter ordibál, húgom úgyszintén, holnapra tanulni kéne rengeteget, és nem... Tekerek egy cigit, elflesselgetek és semmi bajom egész délután. Ha "Jani vagyok" és még maradt, akkor tekerek egyet este is, sőt, másnap suli előtt is, ha van még cucc. Ha nincs, akkor napi 2 doboz cigi ASZTMÁSAN(!). És most ez az életem. Rendszeresen jönnek rám a kiborulások, a sírógörcsök, török zúzok itthon, kész vagyok idegileg. Én elhiszem, hogy csak én dramatizálom túl a helyzetet, de akkor is ez van. Változtatni szeretnék, de 17 év alatt nem tudtam, és mai napig nem tudok erőt venni magamon SEMMIHEZ, meg se próbálok semmit, mert úgyis csak leoltanak, hogy szar. Ehelyett füvezek és tengődök. Szüleim nem tudnak mit csinálni, amúgy is elváltak, anyám nevel engem meg húgom egy fizetésből. Folyamatosan amiatt is emésztem magam, hogy anyám ezt már nem bírja, éjszakánként sír, és tudom, hogy mindig miattam, meg talán egy picit a húgom miatt is. Nagyon sajnálom, hogy csalódást kellett neki okoznom, szeretnék változtatni, de nem tudok magamon sehogy se erőt venni. Szerintetek mit tudnék csinálni az életemmel? Hogy tudnám leküzdeni ezt a lustaságot, meg az egészet? Sok helyről hallom, hogy majd elnövöm, de addigra már fizikai és szellemi roncs leszek.