Mit csinálnál (vissza) ha visszamehetnél az időben? Mit mondanál az akkori énednek?

-Tanulj X szakmád, azzal boldogulsz majd

- Tanulj nyelveket

- Ne menj férjhez mert én járok rosszul

- ne egyél annyi édességet

-Nem tudod, mid van, amíg el nem veszíted

-De király,a jövőbeli én!!!

-Bárcsak most is ilyen lennék...

Elköltöztünk, és nem volt annyira jó ( baráti szempontból)

Az életem volt pocsék.

A gyermekkorom,az a kor amire a legtöbben azt mondják milyen meseszép,és vissza fogja sírni az ember évek múltán,maga volt a pokol.

Egy tökéletesen diszfunkcionális családban nőttem fel,ahol a fizikai és verbális agresszió volt a megoldás mindenre.

Plusz én még közepesen aspergeres is vagyok.Nem akarok semmit se fogni genetikára,de lássuk be,egy aspergeres embernek meg van egy alap habitusa amivel a nagy többség nem tud mit kezdeni.

Mindig is introvertált voltam,ezért otthon,iskolában vagy bárhol könnyebben gázoltak át rajtam.

Aztán az elmúlt 6-7 évben egy rakat mentális betegséget is összeszedtem,folyamatosan szuicid gondolataim vannak,és már próbálkoztam is nem egyszer.

És tudom magamról hogy egy veszélyes szörny vagyok.

Ugyan olyan utolsó embertelen féreg lennék idővel mint azok akik ezt tették velem.

Egyelőre még él bennem annyi jó hogy tisztában legyek azzal hogy én csak ártanék és mérgeznék az emberek között,ezért ideig óráig el tudom nyomni a démonjaimat.

De ne akard tudni milyen folyamatosan álarcok mögött élni.

Ez nem élet.

És mielőtt jönnének a nagy megmondóemberek,nem egy sima tinihisztiről van nálam szó.

17 évesen kiraktak otthonról,nincsen senki se aki segítene anyagilag.Nincsenek se rokonaim ,se családtagjaim.Barátok nem tudnak/akarnak segíteni.

Meg kellett emiatt szakítani a tanulmányaimat,és új iskolát is kelé találnom,mert még érettségim se lesz ha nem állok talpra.

Kérdés hogy minden kapaszkodó nélkül,egy eltorzult beteg elmével mi értelme talpra állni?