Ha visszamehetnél az időben, lenne amit máshogy csinálnál? Pl: Továbbtanulás, párválasztás terén?

Én történetesen művészeti sulit csináltam, mert ez volt az álmom. Megbántam-e? Nem. Ha lehetőségem lenne, újra megtenném.

Talán kicsit többet mernék élni, szórakozni ha újra kamasz lehetnék. De igazából ezt most is megtehetem/teszem.

Én azt nem értem ha ilyen álmai vannak valakinek miért nem csinálja meg?

Újra elmehet érettségizni,elmehet egyetemre is.. nincs korhoz kötve..

Felnőtt korba az ember sokkal tudatosabb tudja mit kell tegyen,tudja miért teszi.. kis érettségis anyagot megtanulni nem nagy kunszt...

2 év alatt lelehet rakni..akár 1 év alatt is ha rendesen készülsz(jól beleásva magad) Tényleg nem nagy ördöngősség!

Azután meg jöhet az egyetem..amit szintúgy elvégezhetsz..sőt azt ingyenesen is!

Ha most neki állsz.. durván 5-6 év és máris ott van a zsebedbe a diploma.. és máris előrébb vagy..

Aki nyelvet akar tanulni az is szépen üljön le és tanulja.. semmi se lehetetlen csak akarni kell.

Párválasztás? Soha!

Továbbtanulás? Igen.

Egyéb dolgokban? Igen.

#4: felvázolom, hogy miért nem.

Tudod, felnőttként, 30-40 éves korban az ember élete már némileg más, mint 16-18 évesen. A képességei általánosságban leromlanak, nem tud már olyan intenzíven és akkora hatásfokkal tanulni, mint tizenévesen. Persze, ez egyéntől is függ, mert én pl. 30 évesen szereztem meg OKJ-t, és idén 3 nyelvből fogok nyelvvizsgázni, de már én is érzem, hogy nem ugyanolyan, mint fiatalon.

Ilyenkor a többség már dolgozik és/vagy gyereket nevel, van, hogy este 8-kor esik haza a munkából, ami után már nem ugyanolyan leülni és tanulni, mint fiatalon, napi 6-7 tanóra után.

Arról nem is beszélve, hogy aki mondjuk 10 éve ült utoljára iskolapadban, annak a tudása már eléggé megkopott. Közel sem ugyanolyan egy aktív tanulásban levő embernek leülni, és megtanulni az aznapi leckét, mint egy olyannak, akinek a megértéshez szükséges alapok is már egy évtizednyire vannak.

"2 év alatt lelehet rakni..akár 1 év alatt is ha rendesen készülsz(jól beleásva magad) Tényleg nem nagy ördöngősség!" Persze, ha addig valaki dolgozik helyetted, vezeti a háztartást, akkor tényleg tisztességesen és alaposan fel lehet rá készülni. Bár még ekkor sem lesz ugyanolyan, mint ha 14-18 évesen tanulná ezeket, mivel - hiába tudatosabb ekkor az ember - az agya már nem olyan friss és befogadó, mint fiatalabb korában.

Főiskolára, egyetemre ez hatványozottan igaz. Az sem lehetetlen, persze. De most 35 évesen belevágni úgy, hogy legutoljára 10-15 éve tanultál, ott van mellette a munkahely (igen, lehet mondani, hogy létezik levelező tagozat), család, amik mellett ostobaság azt mondani, hogy ugyanolyan lenne elvégezni egy egyetemet, mint fiatalon, amikor semmi más problémád nincs.

Arról nem is beszélve, hogy levelezőn nincs ám államialg finanszírozott hely...

Én jól visszaemlékszem a hároméves koromra is. Bölcsődésen azt vártam, hogy milyen jó lesz ovisnak lenni, ovisan, hogy milyen jó lesz iskolába járni, ill. irigykedve bámultam ki a kerítésen, hogy a felnőttek szabadon sétálgatnak és "él(het)ik világukat". Iskolában is azt hittem, hogy majd...

A lényeg, hogy sohasem éltem igazán. Felnőttként persze én is arra vágytam, hogy bárcsak újrakezdhetnék mindent, de rájöttem, hogy az ábrándozás az élet megrontója.

Abban a világban kell élnünk és elfogadnunk magunkat, amiben vagyunk, és abból kell kihozni a legtöbbet, hogy szeretni tudjuk magunkat (és ezáltal másokat is).

Nem tudom, hány éves vagy, lehet, hogy nem is olyan lehetetlen a helyzeted, mint képzeled, csak el vagy keseredve. Keresd meg az értékeidet, és vond le a tanulságot a "hibáidból" és bocsáss meg magadnak, aztán lépj tovább, mert csak így lehet ÉLNI.

Gyermekeidnek meg add át azt a tapasztalatot, amid neked van: hogy miért érdemes tanulni. Ne szégyelld magad.

Fel a fejjel!

http://www.youtube.com/watch?v=MuV-yT2ts4w

Ha hasznos volt, amit írtam, kérek egy zöld pacsit! :)