Nem érzed butának magad diploma nélkül? Nem vágy rá? De mi van ha pont az egyetemhez vagy buta?

Amikor döntenem kellett, hogy diploma vagy meló, a melót választottam, mert fogalmam sem volt, hogy mire menjek. Néztem rengeteg szakot, informálódtam, de egyik se fogott meg igazán. Aztán többször felötlött bennem a gondolata, hogy össze tudnék hozni egy diplomát is akár, de ahhoz a minimál ponthatárt se érem el. Újra kellene érettségizni, ahhoz meg semmi kedvem, se motivációm.

Több okj-s szakmával rendelkezem, mert azokba is beleugrottam hirtelen, pedig egyik sem érdekelt igazán hosszútávon... nem sokra mentem velük.

Butának nem tartom magam, mert olyan helyzeteket látok át, és tudok megoldani gyorsan és helyesen, amiben jó pár diplomás csak pislog. Persze vannak olyanok is, ahol én pislogok.

Jelenleg nem hiszem, hogy előrébb lennék bármivel is, ha lenne a kezemben egy diploma.

Most közel 30 évesen kapizsgálom, hogy mivel szeretnék foglalkozni, ehhez meg nem diploma kellene, hanem egy rakás pénz a tanfolyamra + még nagyobb rakás szabadidő az önképzésre!

Középiskolában én átlagos tanuló voltam, viszont matekból épp, hogy 2es. Nem is tudtam mi érdekel igazán, hiszen a családban senkinek sem volt diplomája, így kiskorom óta olyan szakmákat mondtak, mint pénztáros, varrónő, stb.

Elmentem egy okj-s tanfolyamra, két évre, közben nézegettem a bsc szakokat, utánuk olvasgattam, közben a nagybátyám felesége mesélte, hogy ő kontrollerként dolgozik egy cégnél, mesélt róla és nagyon megtetszett. Onnantól kezdve tudtam, hogy én is ezzel szeretnék majd foglalkozni, pontom ugyan kevés volt, de újraérettségiztem egy tárgyból és felvettek.

Az első év elején megismertem a páromat az egyetemen, aki már harmadéves volt, mivel a matek sosem volt az erősségem viszont ő nagyon elszánt volt, így szinte minden nap matekoztunk és sikerült megszerettetnie velem, mára imádom a számokat és már csak egy félévem van hátra. Míg matekból a szak fele megbukott, addig nekem igaz az első félévben még aláírom se lett, de utána az összes matekom sorban 4-es lett. Tehát nagyon sok múlik a tanáron, a tanár hozzáállásán és hogy legyen valaki, aki segít ha nem érted a tananyagot, rájöttem nekem középiskolában nem ilyen tanáraim voltak és ez volt a gond.

Már egyetem mellett is a pénzügyön dolgozom, később szerintem mégtöbb lehetőségem lesz. Szerintem diploma nélkül nehéz.

Az hogy minek érzed magad az csak rajtad múlik. Az hogy valaki sikeres mert vállalkozó lett, vagy szerencséje volt az életbe és az elejétől tudta hogy mi akar lenni, tovább tanult, egyetem, akármi, az is az ő dolga.

Ha így fogod fel hogy te semmire kellő vagy mert nincs diplomád akkor te vagy az idióta. Nálunk pl az 50 fős mérnöki flottából kb 10 technikusi végzettséggel mérnök, beiskolázta a cég és kemény 55% alatti matekot írtak, mindannyian! Akkor miről beszélünk?

Van akinek annyi a feladata hogy AutoCad-be szerkeszti a termelés alaprajzát ha változás van, és taktidőt mér, ezt mérnöki diplomával :D

Én mindig úgy áltam a dolgokhoz, hogy tény nagyon jó fejem van, nagyon sok mindenhez értek, széles a látóköröm, fogékony vagyok mindenre, ennek ellenére semmiben nem találtam meg a helyem, és még mindig nem tudom mi az amire azt mondanám hogy igen, ezt nyugdíjig tudnám csinálni, talán így halok meg.

De mindig terveztem, és tudtam bármit is csinálok, és tanulok meg azt senki nem fogja elvenni tőlem, ha operátor vagyok akkor sem! Így lettem pár év alatt operátorból csoportvezető, műszakvezető, majd jollehet horizontális fejlődésként, de elvállaltam egy folyamtfejlesztő technikusi állást, amiben éppen tevékenykedek.

Bárhol voltam tanultam, és az a sok dolog amit láttam és tapasztaltam, most olyan szakemberré tett ezen a területen, hogy képes vagyok akármilyen apróságot lereagálni, és máris intézkedéseket hozni.

Ez nem egyéni képesség, ez csak életfelfogás. Láttam ahogy a szüleim fillérekért kihajtják magukat, szívbetegséggel, sérvvel és még számtalan betegséggel dolgoznak keményen, forintokért.

Én eldöntöttem hogy nem vagyok hajlandó vállalni ezt, és lehet hogy sokan nevettek rajtam amikor akár operátorként is elvárásaim voltak a munkaterülettel kapcsolatban, tisztaság, rend, amikor a többiek sz@rtak az egészbe.

Aki a műszakvezetőm (és volt edzőm) volt egy érdekes szituba több vezető előtt ejtette el nevetve, hogy nekem itt nem lenne helyem mert én azt hiszem többre vagyok hivatott, csaptam az asztalra és mondtam hogy még találkozunk barátom. Rá 1 évre csoport, majd műszakvezető lettem, most pedig bőven magasabb beosztásba vagyok, csak más cégnél. És az érzés amikor 22 évesen eszedbe jut hogy milyen pofont kaptál attol az embertől akihez évekig edzeni jártál, és most röhöghetnék a képébe, egyszerűen elképzelhetetlen.

De tudod mi a durva? Az hogy már nem érdekel.

Próbálnak mindenhol lenézni, legyél akármilyen beosztásba mindig lesz valaki aki lenéz, azért mert diplomás, azért mert nagyobb beosztásba van, de te abba legyél penge amit csinálsz, de a törekvés és a tervek, az álmok amikkel csak éjjel, lefekvés előtt találkozol, vagy amikor elindulsz a buszhoz és felveszed a táskát, azt senki nem veszi el tőled.

Nekem szerencsém volt. De azok az álmok amik bennem vannak, ezek éltetnek, és inkább halok meg úgy, hogy egész életembe én voltam az álmodozó Attila akin nevetni kell, minthogy arra verjem a mellem hogy diplomám lett, és másnak termelhetem a pénzt, és erre büszke legyek. Mert ezek az emberek megrekedtek, lehet hogy több pénzért, lehet kényelmesebb beosztásért, de 10-ből 8-nak ha van családja, a fele se olyan mint amilyen kéne, de persze biztos azért mert túl értelmiségiek..