Szerintetek normális dolog, ha nem tudok összebarátkozni senkivel, és nincs olyan barátnőm egyébként sem, akivel összejárok?

Szerintem az, hogy mi a normális, relatív. Minden embernek más az igénye, még a barátok/barátnők terén is. Ha azt érzed, hogy nincs szükséged olyan barátnőre, akivel összejársz, akkor normális. Ha lenne rá igényed, de nincs ilyen barátnő, akkor változtatni kell valamin.

A másik témával kapcsolatban: ha egy pár egy helyen dolgozik, és szakít, a kollégák, nem is biztos, hogy tudatosan, az egyik fél pártjára állnak, neki adnak igazat, a másikat pedig negatívabban kezelik. Szerintem, ha ez a munkádra nincs hatással, és azt írod, hogy jók a visszajelzések, akkor nincs nagy gond. szerintem, ha nem foglalkozol ezzel, előbb vagy utóbb elmúlik, elfelejtik, és teljesen normálisan fognak kezelni.

Az alapján, amit a végén írtál a barátokról, azt érzem, hogy azok, akik közel állnak hozzád, könnyen befolyásolnak, mert általában a barátok tanácsot adnak, te pedig úgy érzed, megmondják, mit csinálj. A kibeszélés egy másik dolog, ha ezt hiszed, akkor vagy nem tudsz igazán bízni másokban, vagy kevés az önbizalmad. De bocsi, ha valamit félreértettem volna.