Normális dolog az, hogy sokat vágyakozok, és néha beleképzelem magam dolgokba amikre vágyok?

Mondjuk régebben amikor megtetszett ez a dolog, beleképzeltem néha magam abba a helyzetbe hogy én egy rockzenész vagyok, egy rockbandában vagyok benne és zenélünk, fellépünk ilyen kisebb helyeken meg ilyesmi.

Meg hogy a középiskolában egy menőbb, viccesebb, nagyobb hangú alak vagyok és jól elvagyok a többiekkel, pedig ennek az ellentéte vagyok teljesen, a kiközösített sz*r.

Vagy hogy élőben beszélgethetek, találkozhatok valami ismertebb emberrel akiért rajongok, ezt is elképzeltem már párszor, meg van hogy még azt is hogy itt van nálam és itt beszélgetünk egymással.

Elég sokat álmodozok ezekkel kapcsolatosan, van hogy feldobja az amúgy tök lehangolt, unott állapotomat, az életem egy dögunalom és semmi jó nem történik általában benne. Maximum csak az élet apró örömei amik nagyon rövid ideig tartanak.

Olyan szituációba is elképzeltem már magam, hogy valami haverral vagy haverokkal elmegyünk nyaralni a tengerpartra és hogy ott miket csinálnánk, milyen lenne. Persze az én életemben ez is kivitelezhetetlen.

Beteges dolog ilyeneken gondolkodni?