Borzasztóan zavar, hogy nincs diplomám. Más is van ezzel így?
Vidéki város "elitgimnáziumából" kerültem fel Pestre. Azért hangsúlyozom az elitet, mert itt egyszerűen elvárás, hogy mindenki egyetemre menjen az érettségi után, ezt sulykolták belénk 6 éven keresztül.
Én sosem tudtam igazán, merre menjek tovább, a nyelvek mentek csak jól, ezért úgy döntöttem, hogy kiveszek 1 év "szünetet", aztán visszatérek a suliba (felvettek, csak passziváltam). Külföldre mentem bébiszitterkedni, tök jól éreztem magam, olyan volt, mint egy nyaralás. Amikor hazajöttem, el is kezdtem az egyetemet, ahova felvettek, de nem azt kaptam, amit vártam, nem tetszett a szak, utáltam a kolit, a szüleim nem tudtak támogatni, nem volt pénzem, stb. Semmi nem motivált, depis lettem, és otthagytam a sulit, hogy dolgozhassak.
Ez volt több, mint 5 éve, most jó állásom van nagyon jó fizetéssel (főleg, hogy nincs is végzettségem) a nyelvtudásomnak köszönhetően, többet keresek, mint a legtöbb azóta lediplomázott volt osztálytársam.
Mégsem vagyok elégedett, félek, hogy mikor jön elő ez a téma valakivel (pedig senki nem szólt be miatta, legalábbis szemtől szembe), és már előre rettegek a következő osztálytalálkozótól, ahol már mindenki mint orvos, tanár, közgazdász lesz jelen, míg én...
"Borzasztóan zavar, hogy nincs diplomám."
" félek, hogy mikor jön elő ez a téma valakivel (pedig senki nem szólt be miatta, legalábbis szemtől szembe), és már előre rettegek a következő osztálytalálkozótól, ahol már mindenki mint orvos, tanár, közgazdász lesz jelen, míg én..."
"most jó állásom van nagyon jó fizetéssel"
Nos, nekem ebből nem az jön le, hogy TÉGED zavar az, hogy nincs diplomád, hanem az, hogy a beléd nevelt elvárásoknak akarsz (akarnál) megfelelni. NE TEDD!
Ha TE jól érzed magad így, akkor vidéki város ide vagy oda, ne foglalkozz vele, ki mit mond. Egyáltalán nem biztos (és most nem a pénzre gondolok csak) hogy ők a diplomájukkal boldogabb életet élnek.
Ha viszont nem az elvárásoknak akarsz megfelelni, hanem TE SZERETNÉL DIPLOMÁT, akkor viszont hajrá, menj és felvételizz :-)
Ha úgy élsz, hogy mások elvárásainak próbálsz megfelelni (persze nem a munkahelyre gondoltam, mert ott muszáj :D), akkor borítékolhatóan boldogtalan leszel.
Ne félj, vállald a saját döntéseid következményét. Ha valaki "leszól" ezért, akkor nyugodtan mondd meg, hogy TE diploma nélkül is jól érzed magad :-) Oszt lehet megbotránkozni :D Hidd el, minden csoda 3 napig tart és a te személyiséged nem lesz kevesebb ettől.
Ha tanulsz, csak magadért tanulj :-)
Én a fordítottját éltem meg: szerettem volna megtanulni vitorlás hajót vezetni - beiratkoztam egy tanfolyamra, elvégeztem. A kollégáim állandóan azzal szekíroztak, hogy: "mi van, ilyen gazdag vagy, hogy vitorlás hajót fogsz venni? (és ha igen, akkor mi van? :D)
Aztán meguntam, elkezdtem törni a fejem, mit tudnék mondani nekik? A következő ilyen kérdésnél visszakérdeztem: "Miért, ha Te megtanulsz úszni, rögtön veszel egy uszodát is?" na leálltak semmi perc alatt :-)
Köszi a válaszokat.
11-es, ez vicces, és tök igazad van. Sajnos tényleg túl sok időt töltök azzal, hogy vajon mit gondolnak rólam mások, vagy mit várnak el tőlem, nem csak ezen a téren. Szeretnék én is ilyen laza lenni. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!