Ha egyszer ilyenek a körülmények mit tudok tenni? (15F)

hát, "nem olyan rég" ballagtunk ugye, és mindenkivel megszakadt az osztályból a kapcsolat. az új suliban meg minden hiába, ha bárkivel ismerkednék vagy beképzelt, vagy lenéz, mert sokat hiányoztam egy betegségem miatt ezért a jegyeim is olyanok amilyenek.. a környéken nincsenek úgy emberek hogy azokkal lehessen ismerkedni, és ha azt nézem, akkor most a "baráti" körben van 4 ember.. barát barátnőm;egy régebbi barátom akivel nem tudunk miről beszélni; és egy még gyermekkori barát barátnőm akivel régen egymásba voltunk esve és most elég jóban vagyunk, de nem tudok miről beszélni és ő próbálkozik életben tartani a barátságunkat / beszélgetéseinket.. nem vagyok egy sportos akármi, nem vagyok egy nagy észlény, sem egy emós, sem egy nagy pecás, sem egy gazdag családos izé, sem semmi ilyesmi.. egy átlagos (vagy az alatti) srác vagyok, mert az általánosban kb 6 évig csak elnyomtak és meg szégyenítettek a súlyom miatt, és ezáltal ki is rekesztettek. bárkivel beszélek, azzal jóban leszünk, ő elveszít egy jópár, számára fontos embert, és én addig ott vagyok neki, nagyon jóban vagyunk, majd egyre kevesebbet beszélünk, és egyre csak romlik a kapcsolatunk, és megint visszatér nála minden a normális kerékvágásba.. és ezt mindenkinél!! ... úgy számoltam, hogy nagyjából 65-66 embert veszítettem el így.. abban a sorrendben ahogy megismertem őket.. és tudom, hogy fogják páran azt írni, hogy sportoljak, menjek el bulizni, ismerkedjek meg stb, de: sportra nincs lehetőség, max a suliban a tesi óra + délután a gyógytesi(amire nem járhatnék mert nincs semmi ilyesmi problémám de mindegy), itthon nem tudnék tesizni meg semmi, mert hétfőn és kedden 5 körül hazaérek, pihenek, eszek iszok stb, utána házit csinálok, majd tanulok másnapra, + az olvasó napló, + még itthon is be kell segítenem, mire ezekkel végzek ott van hogy 7-8 óra, az idő alatt TALÁN gépezhetek, mert napi 2 óra mert mért ne, és 10kor kell mennem aludni hogy másnap hajnali 5kor fel tudjak kelni, hogy össze tudjam szedni magam és ki tudjak menni a buszhoz.. nincs lehetőségem sehogy sehol soha semmire, és tegnap este amikor bnőm IS kijelentette, hogy "igazándiból soha nem tudtunk beszélgetni rendesen, mindig csak az alap "szia, szia, mizu, semmi ott?" stb szöveg volt, csak amikor együtt voltunk (tehát jártunk) akkor sok volt benne a "szeretlek".", úgy éreztem hogy a szívem összeroppan, és már meg akartam ölni magam, de ahoz meg gyáva vagyok.. + még itthon az állandó veszekedés, az, ha nem csinálok meg EGYETLEN EGY VALAMIT, akkor már le vagyok szidva, meg hogy "folyton a gép előtt ülsz!!" meg stb, de persze egy szavam nem lehet, mert "nem te keresed a pénzt!!" ... mondhatni, hogy a sok ideg + a magány + a (nekem mostmár) mindennapi teendők egy kicsit kezdenek kikészíteni.. mivel amikor gépezek, akkor is annyi történik, hogy: Facebook, ott írkálok barát bnőmmel, VAGY esetleg felmegyünk skypera, és kussban ülünk egymás előtt és játszunk vagy ő vidit néz én meg facen nézegetem a posztokat.. másik "barátom" meg elfoglalt, meg 20 percenként tűnik el szinte órákra.. úgyhogy.... ja. mit tudnék csinálni esetleg? ezek a dolgok egy "kicsit" kikészítenek.. mit tudnék csinálni?..