Mi okozhatja ezeket a problémákat, és hogy tudom őket kezelni? Veletek is megtörtént ez?

19 éves nő vagyok, és egy ideje megfigyeltem magamon bizonyos lelki és fizikai tüneteket és változásokat, amik nem igazán tetszenek.

Sokat alszom, mégis egyfolytában fáradt és aluszékony vagyok, pedig (nyári szünet lévén) nem csinálok semmi megerőltető munkát napközben. Farkasétvágyam van, mindig csak ennék, hatalmas erőfeszítés, hogy ne tegyem. Érzelmileg labilis vagyok, szinte bármikor bármin el tudom magam sírni, még a legegyszerűbb dolgokon is. Szeptemberben kezdem az egyetemet, albérletben fogok lakni. Már most pánikolok. Mi lesz, ha nem tetszik a szak, amire felvettek? Jobb ötletem egyelőre nincs. Már gimiben is kollégiumban laktam hétközben, szóval az otthonról való elköltözésnek nem kéne problémát jelentenie. Mégis érzem, hogy nem vagyok kész még a felnőtt létre. Hogy én most tartsam el magam, mindent intézzek magamnak egyedül, önállósodjak... Hatalmas felelősség, amit nem akarok vállalni. Riaszt a gondolat, hogy fel kell nőnöm, hogy egy 10 éven belül már aktuális a munkavállalás, karrierépítés, család, letelepedés. Lakás, autó, gyerek, nyaralás, kölcsön... Úr isten! Eddig sosem voltam így megrettenve ettől, de ahogy közeledik a 20. szülinapom, úgy érzem egyre erősebben, hogy én ezt még nem akarom.

Viszont itthonról is menekülök. Apám utálja a munkáját, egyre depressziósabb. Minden nap kiabál, ha hazaér munkából, mert ideges és utálja, de a kisvárosban más munkalehetőség nincs. Nem tehetem meg anyámmal, hogy én is nekiálljak hisztizni, így is ő cipeli a hátán az egész családot. Jó lenne már felvállalni biszexualitásomat is a család előtt, de soha nincs rá megfelelő pillanat, mindig van valami fontosabb ügy, amit meg kell oldani, nekem meg nincs szívem és merszem még ezzel is terhelni a többieket. Csak jó lenne előbújni, megkönnyebbülni, látni, hogy elfogadnak. De az egyetem és az albérlet így is nagy anyagi megterhelés lesz a családnak, nem akarom még ezzel is terhelni őket.

Veletek is megtörtént ez ebben a korban? Ti is úgy féltetek felnőni, vállalni saját magatokat, az életeteket, a felelősséget? Mit kezdtetek vele?