Szerinted milyen ember vagy?

Olyan, aki megfutamodik az új dolgok elől, néha a régiek elől is, és aztán hetekig ezen emészti magát, majd beleőrül, hogy mekkora egy balfék.

Olyan, akinek az önkritikája a béka valaga alatt van, mert messze kevesebbet képzel magáról, mint amire képes valójában. Ezzel együtt önbizalma is csekély.

Na, ilyesmi ember vagyok én. :D

Olyan vagyok aki nagyon kedves szeret emberekkel beszélgetni tanácsokat adni magának viszont nem tud!De persze ezzel sokan vagyunk!

Olyan vagyok hogy a szeretteimért odaadnám a félkaromat de ha egyszer valamit tesznek ami nekem nem jó akkor az ott van mindig az orromba ami nem túl jó dolog hisz ha megbocsájtom illene nem felhozni!

Szeretem a szerelmemet aki az első volt nekem és már több éve vagyunk együtt! Szeretem anyukám apukámat és a tesómat!Volt egy kutyám aki sajnos nincs velünk de ha rá gondolok még mindig könnyes lesz a szemem!

Van a legjobb barátnőm akinek mindig megbocsájtok!

Nem vagyok hibátlan és nem vagyok egóista! Soha nem rugnék bele egy emberbe se de viszont a lódarázst én is agyonütöm!

Ha kell kinyitom a számat és képes vagyok meg mondani mindent mégha nem is esik jól az embereknek!

nem szeretm ha valaki hazudik még ha kegyeségből azt sem! Nem szeretem a beképzelt embereket és azt aki értetlenkedik!

Kb ennyi magamról!

Üdv Kata

Egyszerűen rossz.

Ha egy filmet nézek, mindig csak a számomra unszimpatikus szereplővel tudom magam azonosítani, aki vagy kövér, vagy buta, vagy mindkettő, vagy gonosz, vagy gyáva, és még sorolhatnám... Ez már egészen picikoromtól így van, ha mesét néztem, vagy olvastak nekem, akkor is mindig "én voltam" a csúnya, vasorrú bába.

Azt hiszem, mindenhol útban vagyok, végülis nem csinálok mást, csak tanulok, eszem, alszom, fürdök, wc-zek. Pazarlom az ételt, a vizet és az emberek türelmét :D

Szörnyen lassú vagyok, szóval azt se csodálom, ha a körülöttem élők idegesek miattam. Nem könnyen kommunikálok, mert a gondolataim egyfolytában kavarognak, és mire elmondhatnám a véleményem egy dologról, már meg is gondolom magam.

Látszólag semminek sem örülök, gyakran kiábrándítom ezzel a hihetetlen hidegvéremmel az embereket.

Gyakran eszembejut mindenféle horrorfilmbe illő dolog, de igazából még egy filézett halnak sem tudnék ártani :D

Szeretek segíteni csak úgy az embereknek, és nem várok érte semmit, emiatt mindenki azt hiszi, hogy én egy jótét lélek vagyok, pedig csak ehhez szoktattak a szüleim.

Azt hiszem, minden jó dolog, amit eddig elértem az életben, az nem az én érdemem. Olyan, mintha valaki belülről irányítana, de ez a valaki néha elveszíti a kontrollt fölöttem, és akkor teljesen bedilizek és mindenkivel bunkó vagyok.

Bocs, ha hosszú lett ^"

Félős, már-már gyáva, nem merem vállalni a véleményem, nem érvelek elég jól, a végén már én sem hiszem el amit magyarázok. Mindenkit meghallgatok, mindenkit megértek, rám viszont mindenki sz@rik... Talán túl jó szívű vagyok. Rengeteget rágódok fölöslegesen, olyan dolgok miatt aggódok amik még be se következtek. Minden rosszról azt hiszem hoagy az én hibám. Emellett nagyon irigy is vagyok, nem tudok más örömének őszintén örülni...

Azért pá jót is írok :). Emberszerető vagyok és empatikus, mindenkihez ugyanúgy állok hozzá, bízom az emberekben. Jó a fantáziám, kreatív ötleteim vannak. A felfogásom is jó, könnyen tanulok, ha kétszer elolvasok valamit már tudom a 75%-át.

Kb. ennyi...:)

Hmm...Szeretek egyedül lenni, nem szeretem a nyüzsgést. Nem szeretem a konfliktusokat, utálom a hangos szót, a veszekedést, nem véletlenül nem is tudok veszekedni, ha belém köt valaki, inkább nem szólok vissza.

Előbb cselekszem minthogy gondolkodnék, ebből általában mindig hátrányom, károm...stb származik :D, viszont utólag 1000-szer átgondolom mit is csináltam rosszul....és mindig magamat hibáztatom.

Nem szeretem az embereket, mégis segítőkész vagyok, ott segítek ahol tudok. Erős személyiségnek tartom magam, makacs vagyok és néha ráerőszakolom magam másokra :D

Mint már mondtam, nem szeretem az embereket, az állatokkal sokkal jobban kijövök :D Az emberek idegesítőek és ha valakiben egyszer meglátom a rosszat, azon ő már nem tud javítani...

Érzelmeimet nem mutatom, nem tudom kimutatni ezért mindenki azt hiszi hogy rideg, kőszívű ember vagyok. Mások előtt sohase sírok...temetésen se, semmin se. Filmet nézni egyedül szeretek, mert ott viszont mindig elbőgöm magam :D Legyen az dráma, romantikus film vagy mese...ha valami megható történik, én már zokogok :D

Mindenki maradinak lát, mert olyan dolgokat szeretek amiket ők nem, ezért nem sok közös témám van a korombeliekkel (olvasás, zene, színház, régi filmek, balett :D, vívás, zongora, hegedű)

De inkább vagyok ilyen, mint hogy beálljak a sorba. Soha nem szerettem volna olyan lenni mint mások. Mindig is úgy volt, hogy voltam "én" meg a "többiek" :D ... nekem jó így :D

Szeretek én is egyedül lenni,nagyon.Ha túl sok ember van körülöttem,egy idő után húzódok el onnan,idegesítenek.Persze egy darabig bírom.

Ha valaki ellenszenves nekem,képtelen vagyok jó pofát vágni hozzá,azonnal látszik rajtam,kit gyűlölök.(Rengeteg ilyen van).

Kimondottan makacs vagyok,és azonnal csattanok ha valami/valaki nem tetszik.Nagy pofám van,sokan nem szeretnek-de nem bánom,inkább ez mint a sok hamis barát.

Bizonyos dolgokról teljesen eltérően gondolkodom,mint egy normális ember,sokan felháborodnak rajta.

Ha b@sztatnak,MINDEN ALKALOMMAL torlok,nem hagyhatom bosszú nélkül.Addig addig próbálkozok,míg megbosszulom.

Nagyon könnyen összeveszek emberekkel,és elég egy pici sérelem,többet az életben nem állok vele szóba.Békülés kizárva.Emiatt sok embert elüldöztem magam mellől.Ez sem baj,sőt!Sok emberen azt veszem észre,hogy inkább igazat ad nekem,mint hogy belemenjen egy vitába.Vagy épp már belefáradtak.

Türelmetlen vagyok,de sokszor nagyon kitartó-fura egyveleg.Valamit/valakit tudok nagyon szeretni,de ha nem,akkor nagyon utálom.Reggelenként extra morcos vagyok,jobban teszi mindenki ha nem szól hozzám.Párom pont ilyen,kiegészítjük egymást:-)

Hajlamos vagyok mindenkiről ez első pillantás után eldönteni,hogy jó vagy rossz ember(emiatt már ért kellemes csalódás sokszor),és emiatt gyakran vagyok bunkó idegenekkel(mert előre elképzelem,hogy hogy reagálna ilyen vagy olyan reakciómra,és ezen felhúzom magam,és pont ezért vagyok paraszt),de mikor látom hogy ezek ellenére is kedves,csalódok kellemesen.Néha ez kellemetlen(ciki) számomra.

A végletekig önző vagyok,teljesen ÉN központú.Mindegy mi a helyzet,csak NEKEM jó legyen.Ha másnak van problémája,nagy ívben les*rom,de ha nekem van,vagy fáj valamim,akkor dögöljön meg az egész világ hozzáállás lesz úrrá rajtam.Nagyon nehéz ember vagyok,kijönni velem nem egyszerű.Jó tulajdonságot nem tudok írni,bár a humorérzékem sokak szerint nagyon jó.Nem tudom eldönteni hogy igaz-e,de sokan mosolyognak azon amiket mondok(szerencsés napjaimon-nem rajtam,hanem velem)...

Szerintem mások még tudnának felsorolni rosszat rólam,de mindezek ellenére szeretem magam,így ahogy vagyok.