Miért nem tudok betartani egy diétát sem?

Nem szeretnélek megbántani, kedves kérdező, de egyet értek az előző válaszolóval. Abban igazad van, hogy neki kényszer miatt kellett lemondania elég sokmindenről, ebben tényleg különböztök, viszont abban nem, hogy mindkettőre az önuralom a megoldás.

Lehet, hogy kicsit bunkón hangzik, de én mindig azt szoktam mondani, hogy ha valóban le akarsz fogyni, tegyél érte, és ne csak "hisztizz". De tényleg nem bántásból írom. Én is voltam 68 kiló, úgyhogy tudom, milyen rossz, ha a család sem áll melletted - nálam dettó ugyanez volt. Most 56 kiló vagyok, úgy, hogy nem mondtam le semmiről, csupán odafigyeltem, mit/mikor/mennyit ettem (és emellett sportoltam, természetesen)... Eleinte nehéz volt, de meg lehet szokni, sőt meg lehet szeretni is: azelőtt ki lehetett volna kergetni a világból bármi kajával, ami egészséges, mostanában pedig rengeteg gyümölcsöt, zöldséget (akár párolva is) eszem - az egyik legújabb kedvencem pl. a petrezselyemgyökér-püré (világéletemben utáltam a petrezselymet).

Miért nem próbálkozol azzal, hogy elkezdesz sportolni? De valami igazán klassz dolgot- tudom, egyáltalán nem könnyű rászánni magad és rendszeresen csinálni, de ha már tapasztalod a jótékony hatását, változik majd a hozzáállásod az étkezést illetően is!

Én is nagyon szeretek enni, és napi 2 liter kóláig meg sem álltam (szerencsére az alakom nem tükrözte). Mióta edzésre járok, már meggondolom, hogy megéri-e elvenni a 3. szelet sütit, és -amit soha nem hittem volna- a kóla nélkül is lehet jó egy hétköznap :)

Nem azt mondom, hogy teljesen elhagytam a "bűnös kajákat", hanem csak azt, hogy az alakommal együtt a hozzáállásom is változott.

24/L