Miért én szenvedek mindig?
néha úgy érzem hogy senki nem ért meg legtöbbször a szüleim nem mérik fel a helyzetet nem gondolnak bele hogy már a 21. században éleünk nem engednek el sehova még szilveszterok sem engedtek fel a bnőmhöz a házukba mert hogy mit képzelek magamról ilyen idősen akarok mászkálni a faluba... meg mindig a bátyámhoz hasonlítanak mert hogy ő ilyen idősen sehova nem ment akkor én mért akarok. Meg mostanában elkezdte mondani apám hogy megkéne tanuljak sütni nem volt ellenemre hát oké, jó pár dologot elis tok készíteni. Két héttel ezelőtt elkezdet nyúzni anyám probáljuk ki a békaszájat mondta jo majd kipróbáluk de ma más lesz mondom jó jövő héten természetesen akkor sem volt jo. A héten fogtam magam és belevágtam anyámnak nagyon nem teszett benn ült a szobában és nem jött ki. Az sem érdekelte volna ha felég a konyha. Kész lett mindenkinek ízlett de anyám még bele se szagolt. Ez már milyen nem is érdekli hogy hogyan fejlődök nem kértem hogy segítsen de kijöhetett volna megkérdezni hogy na hogy megy vagy vmi. Ma is csináltam sósrudat és húzta az orrát nem jelentette ki de láttam alig evett talán kettőt. Soha semmi nem tetszik neki. És ha vmikor elmegyünk vásárolni mindig az van hogy előbb a bátyámnak nézünk vmit elsődleges cél hogy neki legyen mondjuk cipője nem számít hogy a szekrénybe ott áll már egy nem baj kell mégegy és mikor felháborodva mondom hogy neki mér kell mégegy akkor azt mondják nagy a lába ritkán találunk érdekes azért mindig találnak vmit és mikor oda érünk hogy nekem kéne venni vmit akkor rám tukmálnák az olcsot a gagyit. És mikor megyünk mamámékhoz és mondjuk szülinapom van ő mindig ad pénzt is meg vmi normlis ajándékot és akkor megvan szolva utána hogy nekem megint többet adott mint a bátyámnak. Miért mindig ő a kedvencke ha én elhagytam egy kulcsot le lettem hordva pedig lehett 4.es de most 19. éves fejjel elhagyta a kapukulcsot semmi nem lett mondva még majdnem én lettem a hibás mert a közös kapukulcsot hagyta el hogy lehet én vittem ki. De miért??????? miért én szenvedek
16. éves lány voltam segítség:(
válasza: válasza: válasza:de bunkók vagytok
hát nem tom de nagyon sok mindenkinél így van. nálunk szerencsére már nem.régebben én is így éreztem h mindig a tesóm aztán megbeszéltem anyával h ez k*rva igazságtalan.próbáld meg megbeszélni vele.
válasza:Hm. Az a helyzet, hogy nálunk is így volt, hogy mindig az öcsém volt a kedvezményezett. De te még jó helyzetben vagy hozzám képest, mert elmondom nálunk mi volt: apám kiköltözött a házból, vagyis elköltözött, habár csak néhány méterrel odébb, és az a lényeg, hogy ezután nem apámat cseszegette folyton anyám, hanem engem. Aztán agresszívvé váltam. Mindegy, ez már más tészta. Ettől függetlenül, mindig azt csinálom, amit mondanak. Tudom, hol a helyem ebben a családban. Ettől szeretnek és jót akarnak nekem. Próbáld meg nézni a helyzet jó oldalát, azt, hogy egyáltalán van családod, és az nem is csonka. Szerintem már elég idős vagy ahhoz, hogy beláss dolgokat. Azt mondják egyébként, hogy ahol egynél több gyerek van, ott mindig az egyiket jobban szeretik. Szóval ilyen az élet. Ez ellen semmit sem tehetsz, csak elfogadhatod. Ha nem fogadod el, akkor csak magadnak csinálsz bajt.
Én elfogadtam a dolgot. Nem kis komplexusom lett ettől. De túlléptem a dolgon. Minden ember értékes, és ezt meg kell látnod önmagadban, mert különben nem lesz jó vége.
Ha nincs valami nagyobb igazságtalanság, nem ajánlom, hogy beszélj erről. De azt neked kell látnod, hogy ez csak az utóbbi időben van így, vagy netán mindig így volt! Mert ha mindig így volt, akkor túl sokat nem fogsz elérni a büszkeségedből való engedés nélkül. De ha nem régóta, akkor lehet, hogy tényleg érdemes velük beszélned. Lehet, hogy rontottál a jegyeiden, vagy kimaradsz, vagy csak egyszerűen arról van szó, hogy a testvéred már felnőtt, és így ő már valóban azt tehet, amit szeretne.
válasza: válasza:Még mindig az előző vagyok.
Az a helyzet ugyanis, hogy nem mindig túl jó ötlet beszélni, azt neked kell látnod, hogy bántak veled eddig. De ezt csak ara értem, hogy mit kapsz meg, és mit nem. Az éjszaki kimaradások az egy más dolog, arról tudnék regélni. De ha kivételeznek a tesóddal, akkor nem hinném, hogy sokat segíthetsz, ha beszélsz a szüleiddel. De lehet, hogy tévedek. Ez attól is függ, milyen típusúak a szüleid. Nálunk anyukám csinálta ezt, és ő elég agresszív típus, és nem az a szeretetreméltó volt régebben, szóval őfelé nehéz volt mindig közeledni. De én is nehezen tudok közeledni. Szóval sok minden függvénye ez. Ha újkeletű a probléma, akkor viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy beszélni kellene anyukáddal. És hát ugyebár mindig a gyerek enged, a szülő ritkán. De ez azért családfüggő.
hát akkor nem hiszem hogy beszélnem kéne velük mert mindig ez volt csak kisebb koromban nem mertem mindig megmondani a véleményem de mostanában elég sokszor visszabeszéltem pont ezért de az egyik selytésem hogy bátyámat talán azért szeretik jobban mert soha nem pofázik vissza mindig meghuzza magát és amikor tudja hogy nekem van igazam se áll ki mellettem. Ha ő a hibás is minidg rám terelik a gyanút irtam is a kapukulcsos dolgot na azt is apám mondja hogy neme lehetet az hogy én vittem ki mikor nagyon jól tudja hogy ők mászkáltak kinn mégis rám fogná.
Hogy örülnőm kéne hogy van családom? igen tényleg őrülnöm kéne de van hogy azt kívánom bár válnának el (tudom nem vmi normális dolog) de ilyen kor mindig az megy hogy akk ha vmit apámtól kérdezek meg hogy na hogy is kéne csinálni vagy vmi akkor már egyből az van hogy jóakk menj csak apádhoz majd kérj tőle pénzt és ak beduran és nem leht hozzá szolni.
Meg igen huzzam meg magam tudom hogy megkéne mert akk nem csesznek le de akárhogy is próbálom egyszer betelik a pohár hogy mindig én vok a porondon legtöbbszjör azért mert nem vok anyira jó tanuló mint a bátyám mert ő többet ül és magol nekem ez nem megy nem birok órákat ott ülni ezt már próbáltam mondani nekik hogy én nem leszek olyan jó tanulo arra csak az a válasz megy ha nagyon akarod. Jó ebben van némi igazság de azt a szintet ugyse fogom megközlelíteni, sosem leszek olyan jo mindt a bátyám az ő szemünkben. Még jo hogy él még legalább a mamám nem tudom milesz ha ő már nem fog élni mert mikor megyünk hozzájuk érzem hogy legalább ő úgy szeret ahogy bátyámat szeretik anyumék
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!