Hogyan ismerjem meg önmagam?
Nos a probléma abban rejlik hogy az iskolában szótlan visszahúzódó személyiség vagyok, (a barátaimmal meg akit még ismerek és kedvelek, nos velük még jobban fel tudok oldódni, de nem eléggé...) de otthon hülyéskedek, figura vagyok, nevetős és vidám, néha hisztis is... és még sorolhatnám. Valószínűleg azért vagyok a suliban visszahúzódóbb, mert ott úgy érzem, hogy elnyomnak. Vagyis ha nem nagyon szólalok meg, akkor azért piszkálnak, ha pedig egy picit felszabadultabban érzem magam valami miatt és elkezdek beszélgetni, nevetgélni, akkor meg ilyeneket szólnak be, hogy "Nézd már, megszólalt!" meg "Úristen kinyitotta a száját!". Ezek nagyon zavarnak engem. Ezzel azt érik el, hogy újból visszazökkenjek a szótlan mivoltomba. Ezért nagyon rosszul érzem magam közöttük. Ők pedig pont azért piszkálnak mert ilyen szótlan vagyok, mert hogy én nem nevetek rájuk, stb, és ez nekik rosszul esik. De könyörgöm, hogy ha piszkálnak akkor én nem tudom magam elengedni, felszabadult lenni, és ez a probléma. Szerintem nem bennük van a hiba, hanem bennem, mert magamat se nagyon fogadtam el, nem ismerem igazán magam, és így nem várhatom el másoktól, hogy szeressenek, mert magamat nem szeretem. Hogy fogadjam el magam? Hogy tegyek szert nagyobb önbizalomra? Hogyan legyek kedves mások felé akikkel nem nagyon beszélgettem? és ami a legfontosabb, hogyan szeressem meg önmagam?
Remélem segítetek nekem ebben az ügyben. Nagyon hálás lennék.
Egy 14 éves lány...
én pont ugyanilyen voltam 14 évesen, és akkor ugye nagyon rossz volt minden nap, de tényleg. így utólag nem bántam meg hogy ilyenek történtek velem. Ezek által találtam meg önmagam, és nagyon jó ezt tudni, mégha az életed emelett nem is olyan jó, legalább tudod ki vagy.
kiváncsi lennék milyen csaj leszel 4-5 év múlva:D
20/F
"De könyörgöm, hogy ha piszkálnak akkor én nem tudom magam elengedni, felszabadult lenni, és ez a probléma. "
Kénytelen vagyok megkérdezni: tényleg? Mármint értem, hogy ez a probléma, de tényleg rajtuk múlna, hogy mire vagy képes?
Ha nem tekintenéd gyomronvágásnak a bénázásukat, olyanokat kontráznál fáradság nélkül, hogy külön vissza kéne tartanod a röhögést, ahogy hallod magadat. Nem túlzok.
Simán viccelődj a barátnőiddel, érezd jól magad.
Nekem egy hónapja kb. jött az érzés, hogy elkezdtem tanulni, kajak leszarom, hogy mások mit gondolnak rólam.
A lényeg az, hogy jól érezzem magam.Azóta egyre több barátom van, egyik osztálytársam még meg is jegyezte, hogy 8 éven keresztül alig beszéltünk.
Lány oszt. társam odajön hozzám és mondja, hogy beszélgessünk, mert semmit nem tud rólam.
És akkor beszélgetünk.Ennyi.
Nah a lényeg az egészben, hogy érezzétek jól magatokat a barátnőiddel, legyél kicsit szabadabb.
hát vleem is hasonló. bár én bizonyos környezetben suliban is feltudok oldódni attól függ hogy kik vannak ott. vagy órán is hogy mennyit szólok bele az anyagba.
amikor vannak ott olyanok akik tudom hogy utálnak akkor inkább nem szólalok meg (félek hogy beszólnak), ezért sok órán/szünetben visszafogott vagyok, de ha pl. csak a barátnőim vannak ott szünetben vagy olyan fiuk akiket birok eltudom engedni magam, vagy pl. szakkörön nincsenek olyanok akik engem utálnak meg szeretnek rossz véleményt alkotni rólam ,olyankor poénkodok, röhögök, be nem áll a szám az osztálytársaim meg is jegyezték milyen más vagyok olyankor (sőt még a tanárnak is föltünt xD).
szóval nyugi nemvagy ezzel egyedül (nézd meg most is mennyit pofáztam itt, mivel h nem ismersz ezér nyugottan irhatok bármit nemfogsz véleményt nyilvánitani rólam és ez tökjó :D)
nyugi majd kinövöd, nekem mindenki ezt mnodja =)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!