Miért vagyok ilyen sértődékeny? Egyszerűen képtelen vagyok leszállni minden sérelmemről! Általában amikor ilyen helyzetekben vagytok, ti hogyan élitek meg, amikor megbántotok másokat, vagy mások titeket?
Eddig már sok barátságomat vesztettem el a gyülölet nevében, úgyanígy a kapcsolatok terén, annak ellenére, hogy így is elég magányos alkat vagyok. Gyakran mégis beszélgetnék a régi barátaimmal, mégis könnyen elönt a düh, amikor arra gondolok, amikor valamivel megbántottak, máskor meg nagyon érdekelnek és szeretem őket, alapjába véve sokat gondolok rájuk. Bár gyakran azon is gondolkodom, leginkább, hogyempatikusabbnak kellene lennem, gyakran nem veszem észre, hogy olyan emberekre haragszom azért mert pl. nem figyeltek rám, akik máskor nagyon szeretnivalóan viselkedtek velem szemben, de olyankor úgy fogom fel, hogy "hazugság volt", mégis belátom, hogy nem épp így van. Mégis zavarosan érzem magam tőlük, gyakran azt szeretném legjobban meghatározni magam előtt, hogy mit érezhetnek, mi okozza a viselkedésüket, vagy amikor rendesek voltak, akkor igazán szerettek? Amikor meg arra sem képesek, hogy megbeszéljék velem a problémáikat, akkor mi bajuk, ennyire utálnak? Mikor ilyen sértődött hangulatban vagyok, akkor nagyon beképzelem amagamról, hogy elviselhetetlenek vagyunk egymás számára, máskor meg semmi okot nem látok a haragra, és pl. belátom, hogy mennyire különleges, és fontos a másik ember értékessége.
Agyi szinten bármit megtudok érteni egy emberben, bármilyen kompremisszumot kötnék, de amikor ezek a közönyösségek, vagy támadó utálatok jönnek elő(nem csak részemről), akkor nem tudok tiszta fejjel, megértően gondolkodni.
A főbb kérdésem, hogy ha ti kerültök ilyen helyzetbe valakivel, hogyan kezelitek, illetve hogyan élitek meg, pl. mi gátol meg, ha nem tudtok beszélni a másikkal, vagy mit tesztek, amikor valaki komolyabban gondol egy sértést, amit neki szántatok?
Elsősorban meg kell tanulnod szabályozni az érzelmeid,és az érzelmek vezette döntések helyett racionális ésszerű döntéseket hozni. Mielőtt megszólalnál,vagy reagálnál testileg egy inzultusra próbáld megtartania higgadtságod. Mély lassú levegővételekkel,és kifújássorozatokkal próbáld a pulzusszinted csökkenteni.
Próbálj meg értelmesen érthetően kommunikálni. Békítő hangnemben és stílusban.
A fenti szövegkörnyezetből nagyon kevés dolog deríthető ki. Annyira sok megmagyarázni való lenne az odaírtakkal kapcsolatban,hogy amíg ez meg nem történik válaszolni sem lehet bizonyos kérdéseidre.
Próbáld meg a döntéseidet mérlegelni,kérdőre vonni magad ha kell,mielőtt cselekszel. Persze túl sok hezitálás döntésképtelenné tehet. Ne ess át a ló másik oldalára.
Rengeteg felesleges gondtól megkímélheted magad,ha a fejeddel gondolkodsz,és nem csak problémateremtésre használod a hirtelen támadt heves érzelmeid révén.
Segít,ha sportolsz.
Ajánlom a futást. Csak megfelelő futócipő kell hozzá,hogy ne utáld meg,és ne sérülj le a gyakorlat alatt.
Egy részről összeszedettebbé,kiegyensúlyozottabbá,egészségesebbé,fittebbé tesz és formálja az alakod. Több oxigént biztosít az agynak,így segít gondolkodni is,vagy kiüríteni a fejed a mindennapi gondnoktól. Jó kikapcsolódás. Könnyen megszerethető,ha a megfelelő tempóban a megfelelő menyiséget és megfelelő futás illetve légzéstechnikával műveled.
Köszönöm. Alapjábavéve hasznos tanásokkal közelítetted meg a gondot, abban is igazad lehet, hogy gondolkodásban néha átesek a ló túloldalára, a kérdésben is többnyire ez volt a bajom, hogy folyton megakarom érteni az engem érintő embereket, ami talán fárasztó hozzáállás egy kapcsolatban, mivel ők talán sosem boncolgatnának ennyire(igaz, ők is megteszik a maguk módján)
"A fenti szövegkörnyezetből nagyon kevés dolog deríthető ki. Annyira sok megmagyarázni való lenne az odaírtakkal kapcsolatban,hogy amíg ez meg nem történik válaszolni sem lehet bizonyos kérdéseidre."
Gyakran félek attól, ha megbántanak, nagyon zavar az a hozzáállás, amikor azt látom valakin, hogy akarattal megakart bántani. (amúgy nincs bajom a külsőmmel, az alakommal, néha szoktam sportolni, de nem mindig, szóval nem hinném, hogz az alakom miatt "sértenének" olyanok, akik jobban panaszkodnak a sajátjukra:).. más probléma az önbizalomhiányos viselkedés, visszahúzodás társaságban)
A legutóbbi esetben, ha racionálisan felmérem, megbántottam valakit régebb, azzal, hogy elhagytam, miközben ő túlságosan ragaszkodott hozzám, de legalább beszélgettem vele, általában válaszoltam, amikor keresett(volt 1-2 kivétel), és mindig öszinte voltam vele, mostanában úgy tűnt, kezdünk kibékülni, de gyakran van, hogy sokáig egyáltalán nem reagál, ha keresem, csak nagyon ritkán keres ő, de olyankor nagyon kedves, és ez meghat, de egy időután meguntam, mert nem értem mi baja.
Bár mostmár többnyire megértem azt öszintén, hogy miért nem foglalkozik velem folyton, a bizonytalanságát is megértem, csak azt nem, hogy miért tűnik fel úgy a szememben, mintha hazudna nekem, pl. ha világosan úgy látom, hogy nincs kedve beszélgetni velem, minek mondogatja, hogy szeret"nagyonszépszögevek", stb.
Nem a sport, de nagyobb problémának tűnik az esetemben az állandó magányérzet, emiatt vagyok dühös talán bárkire, akiről úgy érzem "elveszítem".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!