Az öngyilkosságon gondolkodom, és rájöttem, hogy a külsőm az oka az egésznek, mit tegyek?

Már hogy a viharba ne lehetne változtatni a külsődön? Egyébként pedig emiatt ne gondolkodj öngyilkosságon, bármilyen klisé módon is hangzik, valaki a hibáid ellenére is fog szeretni. :)

Talan nem mutatjak ki a lanyok, hogy tetszel nekik, mert felnek, hogy ez forditva nem igaz. Azok a lanyoknak meg valoszinuleg nem tetszel, akiknel kezdemenyezel. Az izmos kulsovel meg nem lehet baj ha nem vagy tenyleg rettenetesen izmos. Egyes lanyoknak az utobbi nem tetszik.

Én pedig 42 éves nő vagyok, és nincs senkim. De ma már nem is a külső a lényeges nekem, ez kb. 30 éves koromig zavart, hogy nincs szép, lányos arcom, de ennyire azért közel se zavart. Azért talán a belső többet ér! Ma már meg vagyok elégedve magammal, és most már a fiúk miatt csak problémákba keveredek, és boldogságom, nyugalmam zavarják fel, ha ilyen témába keverednék. Egyszerűen szerintem ne foglalkozz se a kinézeteddel, se a lányokkal, és azért mert a többségnek ez kell, még egyáltalán nem csak ebből áll a világ. Lehetsz tudós, vagy egyszer ember, és lehet, hogy százszor boldogabb, mint a sokadik szakítás után lelkileg romokban levő emberek. Na, azok már tényleg elronthatják életüket, és keményen kell küzdeniük, hogy helyretegyék. Te most még 21 évesen eldöntheted, hogy számodra mi a fontos! A belső vagy a külső? Szerinted mitől lesz az ember boldog?