18 évesen öregnek érzem magam. Hogy lépjek ezen túl?

Őőő.. másokkal foglalkozol a saját boldogságod/életed helyett és zavar ha össze vagy zárva a saját gondolataiddal?

Ne csináld ezt.. én is voltam ilyen, ez teljesen értelmetlen út ám. Értelmetlen önpusztító viselkedés, gondolkodás, hozzáállás. Egyszerűen semmi jót nem ad neked, lépj túl..

Én sem tudom hogy válaszoljak.. ja de. Rákattintok a megfelelő gombra és leütöm a billentyűket.

A gondolataidnak te vagy az ura. Nyilván képzés, önfejlesztés nélkül csak korlátozottan, de az értelmetlen, rossz gondolatait mindenki ki tudja zárni, ha nem is 100%-osan. Ha valamiről tudod, hogy rossz, akkor ignorálod (amíg jobbat nem tudsz).

Csak egy őszinte tanács, tégy így.

Merre laksz amúgy? Miket csinálsz, milyen körülmények közt élsz, hogy ilyeneket tudsz gondolkodni? (nem muszáj válaszolni, de anonim fórum én meg kíváncsi lettem) :)

Igen, említetted a felnőtt élettől, több felelősségtől való félelmet. De ezekkel mindenki szembe néz, szerintem minden félelemről, frusztrációról igazából csak beszélni kell a megfelelő emberrel (néha az is elég, ha saját magad átgondolod, lerendezed magaddal de ez a legnehezebb).

Több érdemi tanácsot írásban nem nagyon tudok adni.. de ha beszélgetsz valakivel, megpróbálhatod megfogalmazni pontosan mi zavar, kibeszéled magadból, esetleg jó tanácsokat is kapsz.

Nézd, még van annyi észrevételem, bár én nem vagyok kifejezetten vallásos, de az embereknek kell egy világkép, egy vallás ahhoz, hogy az életet valahogy elviseljék. Ma a materializmus nevű vallást erőltetik, ez sajnos nem segít elviselni a világot, az életet. Tehát spirituális úton is valamennyire járni kéne, tanulni, tájékozódni.

18 évesen már el lehet kezdeni.. csak hogy valami alapja legyen a világképednek, mert ha nincs akkor adott esetben tényleg nagyon nehéz lehet :)

Sőt még aki keresztény, buddhista.. akármi, annak is nehéz lehet, pedig ők aztán hozzászoknak a nyugtató gondolatokhoz elvileg :)